Ma egy szomorú évforduló van, amire egy gyertyát gyújtok a szobámban. Volt egy lány aki meghallt, pontosabban öngyilkos lett. Az édesapja a lányról fontzosabb dolgokat feltette a lapra, ezzel is emléket állítva lányának. Én amikor megtaláltam ezt a lapot, a kimerültség, és a végső elkeseredetség határán áltam, de az édesapa, és más segítő szándékú ember hatására elindultam a gyúgyulás útján. Azóta egy év és egy hónap tellt el, és látom mennyit változtam, látom hogy mennyire megváltoztam, és hogy tényleg jobban lettem. Nem hálálkodok örök életemben, meg egész évben, de az évben van két nap amikor egy gyertyával emlékezek meg a lány emlékének, és mondok köszönetet a családjának. Ez a nap az eggyik.

Ma elmélkedtem ezzel a nappal kapcsolatban egy fórumon, ahol az öngyilkosságról van szó:
Gondolkodtatok valaha hogy kinek köszönhettek valamit az életben? Lehet többet kéne ezen gondolkodni. Nem szabad őrőkké hálálkodni, de talán jobb lenne ha elgondolkodnánk néha azon emberek nevén. Akkor talán nem járna annyit a halál a fejkünkben, mert értük, az ő segítő készségük miatt talán megpróbálnánk küzdeni. Tiszteljük meg ennyivel azt a néhány embert, és mutassuk meg nekik hogy igenis volt értelme a fáradozásaiknak.
Bocs hogy ezt most leírtam, de olvasgatva a sok halál után vágyódó ember írását, az egy évvel ezelőtti mivoltomat, az egy évvel ezelőtti énemet látom, de látom azt is hogy ki lettem. Ok nem vagyok full frankón, meg nem vagyok állandóan boldog, de egy év alatt sokat változtam, és mentem a gógyulás irányába, és ez az egész egy segítőkész emberből indult ki, aki megmutatta hogy létezik a boldogság. Nem volt mindig mellettem, meg nem fogta a kezem, de az a pár szó, az a pár kedves mondat, sokat segített nekem, és akor megfogadtam, hogy hálám jeléül, és hogy megmutassam megérte hinnie nekem, és bíztatnia, feléledt bennem a küdzeni akarás, mert elhittem magammal hogy igen is kell, igen is muszály, mert az az ember nekem jártatt a száját. Persze később rájöttem hogy ez az én érdekem is, de ez a bizonyítás vágy is elég volt ahhoz hogy elinduljak az úton. Szóval szerintem néha a halál helyett máson is gondolkodjunk.

Lehet furán fogalmaztam, de talán minden ember jobban törhetné azon a fejét, ami tényleg fontos, és nem csak állandóan a hülyeségeken kéne törni a fejüket.

Holnap délután meginn elemgyek itthonról jópár napra, de erről még beszélek este, most megyek asszem pihizni kicsit.
Este re.