Szabadságon vagyok péntek délután óta. Azóta megszállottan mosok, vasalok, pakolok. Most itt ülök 1/4 10-kor, hátam mögött a bepakolt táskákkal. 4-en megyünk 5 táskával - 6 napra. Ez így jó. Azt sem bánom, ha rossz idő lesz (de nem lesz!) - mivel ha van egy uszoda akkor nincs semmi gondom a lányaimmal. Meg a férjemmel sem :)) Én meg betáraztam a könyveimet - vásároltam rögtön 2 új könyvet , de sajna nem bírtam magammal rögtön kiolvastam az egyiket.
Már több mint egy hete szabadságra ment a fejem - bizony! Ezt onnan vettem észre, hogy amikor mentem a lányaimért vidékre és kibámultam a vonat ablakán (IC - kicsit meleg volt rajta, de gyors, kultúrált és tiszta!) a felhőkből simán láttam egy buddhát és egy lovat. A Balcsi pedig egészen tűzbe hozott, pedig csak a vonat ablakából láttam! Egyből rájöttem, hogy nekem már jár ez a szabi. Annál rosszabb volt bemenni hétfőn dolgozni... De hagyjuk, most csak az utazás van, lazítás van, nevetés van. Veszekedés nincs, mert az ma már volt doszt. Például elindultunk a gyógytornára a kicsivel. Tíz perc autóval - de mivel leesett az eső (inkább vihar volt..) az M7-es és a többi út egyszerűen járhatatlan volt. Az útakon álltak az autók a vízzel együtt, a csatornákból zubogott vissza a víz - rémes volt és rémisztő. Nem is tudtunk bemenni a Villányi útra - miután a sarkon az emberek a cipőjüket levetve gázoltak a vízben - gondolták ott van a gyalogátkelőhely. Persze mi mindannyian összevesztünk, kivéve a Kicsit, aki aludt.Hogy min? Ó! Mindenen - miért erre jöttünk, ne arra menj, arra nincs bank, de nem érted,hogy... A Nagy időnként közbeszólt, hogy elsodorja a víz az autót, meg be fog folyni a víz - erre a Családfő rádörmögött, hogy nem olyan egyszerű az, én közbeszóltam, hogy... Nem ismerős? És mennyire elegem van belőle. A végén már úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás, mert esik az eső.DE EZ MOST NEM LESZ!!!
Arra gondoltam, majd írogatom mi minden történik ezalatt a 6 nap alatt - elvégre ez a Nagy Családi Együttlét egész évben, a karácsonyt leszámítva. Ha az elmúlt nyaralásainkra gondolok, mindíg tudok mesélni! Például amikor a Kicsit még sínnel a lábán hoztuk le és a lábműtéte óta az első igazi fürdést a szállodában próbáltuk (ordított mint a fába szorult féreg - de nem okoztunk fájdalmat ESKÜSZÖM!!) - szerintem minimum azt gondolták, hogy meg is műtöttük aznap este. Másnap nagyon megnéztek minket a reggelinél... Vagy tavaly, mikor mindent összeválogatott a reggelinél és az szeletelt kígyóuborkát mártogatta nagy buzgalommal a mézbe, majd kakaót ivott rá (brrr). És reggeli után mindkét gyermekem úgy nézett ki, mint akiken három napja nem volt cserélve ruha... Vagy amikor a Kicsi és a Nagy a 220-as mélyvízbe fejest ugrottak és egész délelőtt eljátszottak ( a fák a Balaton partján bokafogásban álltak - olyan vihar volt).
Szóval jó ezekre visszaemlékezni és ez ad erőt a következő évhez (és sok pénzt kell gyűjteni!)
Be is fejezem, mert még az üdítőket elfelejtettem előszedni. Nálunk négyen háromfélét iszunk! A Férjem a citromos zöldkupakosat, a Nagy a citromos sárgakupakosat, a Kicsi csak egyfajta rózsaszín kupakosat nekem meg már mindegy. Ja azt elfelejtettem mondani: ez mind ásványvíz! Ilyenkor mindíg morgok, hogy annak idején volt a szigetes kék és kész!
De nem morgok, hanem pihenek. Jövő héten hétfőn jelentkezem - legalábbis igyekszem.
Mindenkinek jó pihenést és nyaralást kívánok!!
