"Vége van az éjszakának, elhúzom a függönyt,
beintek a napnak, nekem nincsen több trükköm,
hát gyere fel, lejjebb már nincsen több közönség,
mutasd az arcod, meg a szívedet mindenképp
mondjad, hogy őszintén nem tudod, hogy is volt
talán a sötétben, előtted állt a hold, mosolygott,
cigizett, a kezében volt valami alkohol,
azt mondta, hogy szerelmes és innentől mindenhol
sokkal jobb lesz sötétben a szex,
és, ha nem kukucskálom a fiú mit vesz
le a lányról, azt mondta, nekem is jár
egy kiadós kúrás régóta már
és akkor éjszaka a napot kapualjba vitte a hold
és ott jól megrugdosta aztán fogta a haját és
az arcába ordított szeress, mert én is - a hold az így baszott
szeress, mer' énis nagyon szeretlek
szeress, de m'ér' is?
mert nagyon szeretlek
szeress, mer' én is nagyon szeretlek
szeress, de m'ér' is?
mert nagyon szeretlek.."
Nem én írtam, ugye, miért is lenne idézőjelbe, különben, de aki megmondja, hogy ki, az kap egy vállonveregetést, hihi. Persze, kivételek mindig vannak, legalább három embert tudnék innen, akinek nem fogadom el a jelentkezését, mert amúgy is ismerik a zenekart, na mindegy.
Az van, hogy elég szépen felültem én itten egy körhintára és nem akar letenni. Hol fönt, ugyebár, hol meg lent. Nagy a nyüzsi.
Pont olyan, mint a munkahelyemen. Szárnyrakapott a pletyka, hogy az egész céget leviszik Pécsre - hurá! Ez vagy igaz, vagy nem. Azóta találgatanak, van aki elhiszi, van aki nem, van aki aggódik, van aki nem, persze mindig attól függ, hogy melyik lábbal keltem föl reggel, hol elhiszem én is, hol nem. Nagyjából most ez van bennem is, a fejemben, meg az egész testemben tetőtől talpig, ez most jó zavaros lett. Úgy kint, mint bent, ugye, a mikrodolgok teljesen olyan elrendezésűek és működésűek, mint a makrodolgok, nemhiába jártam én közgázra annyit, vagy mégis?
Ahhoz hogy kiábránduljak valakiből, csak találkoznom kell vele, élőben elbeszélgetni. Szép dolog ez... de attól még bőszen várom a hétfőt.
Persze mindig lenne valaki - nem kell engem félteni - de úgy vagyok vele mostanában, hogy ha csak egy húsdarab kéne, akkor kár is belekezdeni, mert nekem is van lelkem, de ami még meglepőbb: a másiknak is. Elkél az önismeret.
Ma kaptam egy ajánlatot. Mehetek Párizsba, modellnek valami jónevű festőhöz, ötvenkilenc éves, ugye volt már mindenfélefajta barátnője, de nem mondom, hogy barátnőnek kellenék, erről szósenincsen, csak modellnek, amíg ott lennék, addig ő látna el, hát persze, meg a barátnői azok szokták masszírozni a hátát, merthogy rossz szegénykének, de nekem nem kéne, nem arról van szó... ja, hogy nem tudok egy kukkot sem franciául? Há' nem baj az, nem is kell, úgyis csak modellnek mennék, meg a hapsi az tud magyarul, de biztos meg lennék fizetve, a képei majd' ötvenezer eurókat érnek...
Mégis, minek néznek engem egyesek?
Nagykislány vagyok én már, össze tudom rakni a képet: kőkemény kurvulás.
Mindegy, valami vidám(abb) is erre a napra:
Dugjuk be valami újba az ujjunk
Kakaót igyunk és csókolózzunk
Félig háttal a világnak
Poénból egyszer megkoronázlak
Királynő leszel te én meg sokba
Kerülő autó és magazinokba
Riportot adunk hogy Angliába
Lakunk a Buckingem palotába.
Galamb vagy madár látta lélek
Ne repülj el mert szeretni téged
Olyan mint egyfontost Angliába
/utca/zenésznek dobni a szerelmes számra
Utazni a kékes színű metróba
Forgatni klipet a te hangodra
Aludni el egy kis sarokba
Veled csak eltűnni napokra.
Látod, megint nem lett könnyebb
A filing itt maradt és a könnyed
Hideg pára már csak az égen
London felett azt érzem
Azt az órát megvehettük volna
Ráírhatnánk a képeslapokra
Hogy szétszóródtunk morzsa módra
Mielőtt összejöttünk volna.
De ez kinek is a verse?
|
