Nem érzem jól magam. Alapvetően nem. Persze vannak jó pillanatok.
De csak kapkodom a fejem, hova tart ez a világ?
Merre tartok én?
Vannak normák, sztereotípiák.
Már férjemnek és gyerekemnek kellene lennie. Jó állásomnak és persze autómnak.
Néha meg is ijedek hogy ezekből egyik sincs. Hát mi lesz így velem?
Aztán megnyugszom, nem véletlenül van ez így. Tudatosan kerülöm ezeket a dolgokat.
Annyi dolgom van még.
Biztosan tudom, érzem, el kell innen mennem.
Külföldön fogok dolgozni, ha lehet, önkéntesként.
Tudom persze, itthon is szükség van segítő kezekre.
Tudom azt is, külföldön sincs kolbászból a kerítés.
Mégis el kell mennem.
Talán valahol megtalálom azt, amit keresek.
Válaszokat a kérdéseimre, megnyugvást a lelkemnek...
|
