| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Árnyék Ideje:: 07-31-2006 @ 04:12 pm |
|
|
|
|
A kocsimat a Dráva utcában szoktam leparkolni, itt ingyenesen állhatnak az autók, közel a metróhoz. Sokan hagyják ebben a parkolóban a járművüket, hisz a belvárosi parkolási díjak megfizethetetlenek. Ötkor jöttem el az irodából, felszálltam a metróra az Arany János utcánál, elővettem egy újságot, nézegettem, a fülembe Niel Tennant duruzsolta a legújabb albumot, a Fundamental-t. Észrevettem a férfit. Nem azért, mert jóképű volt, vagy feltűnően viselkedett, hanem mert erősen afelé az ajtó felé tendált, ahol én is álltam. Senki nem fordul arra általában, amerre én, ott nincs látnivaló, csak az alagút fala, a vak ablak, néha feltűnik egy-egy idióta óriásplakát, és csak egyszer nyílik ki azon az oldalon az ajtó, a Dózsa György útnál. Az emberek inkább a másik irányba nézegetnek, amerre lehet valamit adni a szemnek, egy-egy feliratot, színes embereket, tárgyakat. Amerre én nézek, ott nincs semmi. Ez a férfi is arra nézett. A semmibe. Én láttam, az ajtó üvege, mint egy tükör mutatta a hátam mögötti életet, láttam, hogy szinte rám mászott, rám állt ez az ember.
A megállóban kiszálltam, és a kocsim felé haladtam. Nem törődtem a férfival, ütemre lépkedtem, élveztem a ritmust, a dallamot, az Integral című szám retro, ugyanakkor technikailag újdonat új hangzását. Szerintem még dúdoltam is, fülbemászó, slágeres a dallam. Aztán éreztem, hogy valaki közel van hozzám. Olyan közel, amit én nem szeretek. Arrafelé jön, amerre én, arra a ritmusra lép, amire én. Megfordultam. Az a férfi volt. A metróról. Követett, mint egy árnyék, nem lassított.
Nem féltem. Nem nagyon. Fényes nappal mi történhet velem? Elértem a kocsimat. Hirtelen hátrafordultam, s a férfit láttam, ahogy tőlem alig másfél méterre áll. Áll, és engem néz, várakozón, mint aki valamit nagyon akar.
- Segíthetek? - kérdeztem élesen, sokkal élesebben, mint ahogy szoktam egyébként érdeklődni. Ez a kérdés felért egy pofonnal, tele volt agresszivitással.
A férfi zavarba jött, valószínűleg a hangnemtől, némileg dadogott, amikor válaszolt:
- Nos... a kocsim, itt áll az öné mellett... csak meg akartam várni, amíg beszáll, mert nem tudom kinyitni az ajtót, amíg az öné nyitva van.
Olyan vörös lettem, mint a főtt rák. Véletlenül egymás mellé parkoltunk a kocsinkkal. Ennyi. Milyen paranoiás az ember! Egy kicsit égtem, miközben elhajtottam.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-31-2006 @ 04:16 pm
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-31-2006 @ 04:50 pm)
Comment: Nagyon jó történet. :) Az utolsó pillanatig nem jöttem rá, hogy mi lesz a megoldás. Néha az élet írja a legjobb sztorikat. Sajnálom, hogy nem te találtad ki, mert akkor nagyon megdicsérnélek. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 07-31-2006 @ 07:12 pm)
Comment: Még jó, hogy nem sötétben volt, mert akkor a félelem még nagyobb. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 08-01-2006 @ 09:28 am)
Comment: Szia Bob! Én így is dícséretnek veszem a hozzászólásodat!:-)))) Örülök, hogy elolvastad.:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 08-01-2006 @ 09:29 am)
Comment: Hát Gabykám ebben teljesen igazad van. Valószínűleg tele lett volna a bugyim, ha sötét van.:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 08-01-2006 @ 02:25 pm)
Comment: Attól, hogy nincs üldözési mániád, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni. ;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 08-01-2006 @ 03:21 pm)
Comment: Ez igaz Kerlaci.:-))) |
|
|
|
|
|
