| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Azt hittem... Ideje:: 08-09-2006 @ 11:45 am |
|
|
|
|
És én még azt hittem, hogy most olyan könnyű lesz felejtenem...Hiszen mi az a három hét? De nagyot tévedtem. Jobban fáj ez nekem, mint hittem. Beletemetkeztem a munkába, próbáltam felejteni...De nem megy. Csak egyre jobban fáj...És félek a szombattól, amikor biztosan szembe kell néznem Gabival, hiszen az első meccsük lesz az őszi idényben. És megígértem, hogy nem hagyom ki.
Vajon milyen lesz őt újra látni? Aki miatt ennyire össze vagyok omolva, aki miatt melózok szinte szünet nélkül...Tegnap 6 órát nyomtam le úgy, hogy kb. egyszer ültem 10 percet. De én akartam így. Felejtenem kell. Kiölnöm magamból ezt az óriási fájdalmat.
Bárcsak tudnám, hogy miért fáj ez ennyire? Azért, mert visszament Petrához? Talán eddig azért volt könnyebb, mert még sosem hagytak el más miatt...Most először történt meg velem.
Nem bírom ezt a fájdalmat. Tönkre fog tenni. Teljesen felemészt. És most úgy érzem ezen semmi sem segít.
Egyik percben azt akarom ,hogy Gabi itt legyen velem, a másik percben azt kívánom, bárcsak sosem ismertem volna meg...Minden együtt töltött percre és órára való emlékezés újabb és újabb tört döf a szívembe...A falunap, aztán amikor egész nap velem volt, az együtt töltött esték, amikor összejöttünk... Miért nem tudom elfelejteni ezt a srácot??? Pedig nem hozzám való! Lázadó punk, aki nem ismeri a felelősségérzetet még hírből sem! Akkor mit akarok én tőle?
Pszichológust akarok! Egy pisztolyt, hogy lelőhessem magam! Szánalmas kis lény vagyok, aki nem érdemli meg, hogy éljen...Hiszen mit értem el az életben??? Hogy otthagytam a sulit, mert lusta dög vagyok, aki nem képes tanulni, még a hibáiból sem.
Megőrülök lassan. Már nem bírom irányítani a gondolataimat. Elegem lett mindenből. Feladom. Legyen, aminek lennie kell. Hadd öljön meg a fájdalom, emésszen fel a szenvedés. Lássam Gabit Petrával, sírjak, mert vége.
ÖRÖKRE VÉGE.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-09-2006 @ 11:45 am
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 08-09-2006 @ 09:29 pm)
Comment: Kedves Regina, sohase mondd, hogy soha, és azt se, hogy örökre. :) Tudom, most hihetetlen, de amit átélsz, az az égvilágon mindenki átélte már, aki kicsit idősebb. És mégis itt vagyunk, jól vagyunk. :) |
|
|
|
|
|
