No, akkor mély lélegzetvétel, nekikezdek, meglátjuk, mi lesz....

Nagyon messze idul a történet. Jóval az én születésem előtt.

Apám 1919-ben, 19 évesen, felszabadult szabóként, vöröskatona lett. Egységét Észak-Magyarországra irányították. Erről az időről két meséje maradt emlékezetes számomra: társa szerelmes lett a falu egyik, jómódú kocsmárosának a lányába. Természetesen a kapcsolatból nem lehetett semmi, hiszen az idő rövid volt, meg egyébként is, egy "senkiházihoz" úgysem adták volna a lányt.  A történelem változásával a társának menekülnie kellett. Először Bécsbe szökött, majd onnan később  Szovjetunióba került. (Csak közbevetőleg: úgy hozta az élet, hogy ez az ember a 60-as évek elején - miután egy megyei lapban közölték a régi ismerősöket kereső levelét, - Magyaroszágra látogatott a menye kíséretében. Minket is meglátogattak. Csekély orosz tudásommal fordítottam a tapasztalatukat: Mo-on mindenki burzsuj.... És még egy véletlen: 68-ban mi is ebbe a faluba kerültünk, és albérletet a régi gazdag kocsmáros unokájánál találtunk......)

Az 1920-as évek elején apám, - ahogy ő fogalmazott - paraszt szabóként kezdett dolgozni. 1925-ben megházasodott, 5 év múlva a felesége elhagyta, a kislányukat magával vitte, a fiukat apámnak hagyta.

Apám, elmondása szerint nagyon sokat dolgozott, de jött a nagy gazdasági világválság, és az életük ellehetetlenült. (Egyszer régebben már írtam róla, hogy az éhezésükön úgy próbáltak segíteni, hogy apám, az éppen aktuális szerelméhez vitte a fiát is, így mindketten jóllakhattak....) Elmesélte erről az időről, hogy kilátástalan helyzetük miatt, elborult aggyal meg akarta fojtani a fiát, csak a gyerek fuldokló zokogása térítette észhez.....

Forrongott a világ, a kisemberek keresték a megélhetés, túlélés útjait...apám a túlélés lehetőségét abban látta, hogy tagja lett a nyilas pártnak abban a hitben, hogy kap földet és  újrateremtheti az életüket. Később behívták katonának, a fiát a Leventékhez. Sokáig nem tudtak egymásról semmit, mígnem valamikor 1943-ban, Dél-Nyugat Magyarország egy pici falujában találkoztak egymással.

Apám a szabóműhelyét megtartotta, és a szabadsága alatt folytatta a munkát. Apám, 14 év magányos élet után ekkkor találkozott anyámmal.