Néha úgy érzem, már mindent leírtak, megfogalmaztak előttem. Nincs egyetlen gondolatom, amiről megállapítható, hogy egyedi – ezt bizony, még nem mondta senki előttem; sőt, talán sokkal szebb köntösbe öltöztette, mint amit én valaha is tudtam volna köré keríteni.
Később persze megnyugszom, főleg ha őszinte visszajelzés érkezik, hogy – játékos, bár néha csetlő-botló, bolondos rímeim, vagy a mélyből előkapart, időnként fájdalmakkal terhes gondolataim, esetleg vágyaim, útkereséseim szavai, melyek képtelenek belül maradni, mert addig piszkálnak, míg ki nem írom magamból őket – másban visszhangra találnak, vagy csak úgy simán jólesnek annak a másik léleknek.
Vagyis: írok ezután is, ha belülről hajt a muszáj, de tudom, hogy az értékek máshol csillognak – nem vágyom hát felmászni semmilyen talapzatra, jó itt nekem üldögélni ezen a kicsi sámlin is!