Kalkuttában éppen forrongás dúl. Feszült a hangulat, mindennapos a haláleset, katonáktól rejtőznek el az emberek. Teréz anya könnyű, egyszerű ruhájában végigmegy az utcán. Sovány teste olyan, akár egy éhezőé, törékeny alakja mégis erőt sugároz. A nyomornegyed felé tart, kezében doboz, benne, apró csomagokban élelem. Belül reszket, fél, s legszívesebben visszamenne a kolostor biztonságos falai közé. Szomjas vagyok! Hallatszik egy gyenge férfihang, adj pénzt, te európai nő! Kiált a másik, közrefogják, minden porcikája reszket. Most lehet, hogy széttépnek, villan át fejében a gondolat. Nincs mit adnom. Feleli szelíden. A nyomornegyed egyik szegletében szétosztja az elemózsiát. Szemében valami különös fény ragyog. Sok vallást megismertem mondja, de úgy hiszem Isten csak egy van. Egy nyöszörgő hang int felé, s ő könnyel küszködve lehajol az összegörnyedt testhez. Öregasszony vonyít a fájdalomtól, szemében végtelen szenvedés. Haldoklik ez az asszony! Kiáltja Teréz, de senki sem figyel rá, az éhezők és nyomorultak szívében csönd van. Felemeli a parányi testet, s babusgatja, akár anyja gyermekét. Karjában hal meg, kinek nincs se apja, se anyja, se gyereke már. Kisgyerek sír fel az utca túloldalán. Odaszalad, felveszi, nincs semmi baj, mondja, s már ő is sír, ringatja, mint előbb a haldoklót. Aztán megy tovább, leprások közé, kik tele vannak legyekkel, rohan, nem tépelődik, nem kételkedik, szomjas vagyok! Ez volt az első hívás egy csonttá soványodott ember szájából. Azóta hány jajkiáltás, hány szenvedő arc, mit látnia kellett, de nincs visszaút. Már nem földi parancsra kel fel, s nem emberek szavának enged. Erősebb lánc fűzi az éghez, mint bárkihez itt a földön. Ebből merít erőt szíve mindennap, s ebből él. Szeretet a kenyere, s nincs sóhaja, dolga van. S nem rutinszerűen teszi mindezt. Bátor, töredelmes, alázatos lélekkel tesz jót, nem filozofál. Egyenes utat enged a hívásnak, s mit bánja, ha baj éri, magasztosabb a cél, szent a cél, segíteni a szegények legszegényebbikén, a nyomorgón, lealázottan. Honnan meríti végtelen türelmét? Dolgos keze alatt ég a munka, néha a messzeségbe néz…hosszan, majd fel az égre, de aztán megy tovább lecsukni egy haldokló szemét, ringatni Isten gyermekét.