Történetek

1.

Lementünk délután játszani Gabival a ház mögötti hátsó kertbe. Gabi egy kissé nehezen kezelhető 3 és fél éves kisfiú, a dackorszak kellős közepén. Szépen eljátszott, amíg két kislány le nem jött és kölcsön nem kérte a frizbijét. Ő is játszani akart velük, de azzal bosszantották, hogy eldugták a játékát. Egész idő alatt visítozott miatta. Majd felszaladtak, kekszet hoztak le, és amikor látták, hogy a kicsi sír érte, direkt felültek a mászókára, és jóízűen enni kezdtek az orra előtt.
Közben vagy öt méterről hallottam egy idős asszony megjegyzését:
- Én is két gyereket neveltem fel, de az enyéim nem hangoskodtak így.
Úgy másfél óra múlva jön haza a lányom:
- Anyu, a szomszéd néni üzeni, hogy ragaszd be Gabi száját!

2.

Az én gyerekeimen kívül a barátnőméire is ránéztem a játszótéren. Ez úgy nagyjából 6 gyermeket jelentett. A nagyobbak éppen azzal voltak elfoglalva, hogy a fiúk ellen háborúzzanak, kaviccsal kezdték volna dobálni egymást. Alig tudtam erről lebeszélni őket.
Eközben Gabi odament egy kislányhoz, aki éppen hintázott, és lépteit anyuka és nagymama együttesen vigyázták. Meglátta a szatyor tetején a nagymama legyezőjét, kezébe vette, de olyan szerencsétlenül nyitotta ki, hogy rögtön el is törte. Én gyorsan elvittem onnan a fiamat, miközben mondtam neki, hogy ezt nem kellett volna.
Közben hallottam a hátam mögül a megjegyzést:
- Még elnézést sem kér! 
Úgy meg voltam illetődve, hogy elfelejtettem. De ekkor odamentem hozzájuk, elnézést kértem, és felajánlottam kétszer is, hogy kifizetem. Nem fogadták el. (150 Ft a vásárban egy ilyen legyező.) Cserébe kioktattak, hogy minden nevelés kérdése, az is, hogy ne vegyük el más holmiját.

3.

Állok a zöldségesben. Előttem idős bácsi két gyönyörűszép paradicsompaprikát venne.
- Nem 270 Ft kilója, hanem 500, csak elfelejtettem a táblát kicserélni - így az eladó.
A bácsi így csak egyet kért, az eladó ki is vette az egyik paprikát a zacskóból sűrű szájhúzogatások közepette.

4.

Volt csoporttársnőm meséli, akinek vak a kislánya, hogy el szoktak járni a játszótérre. Mikor a kislányát kiveszi a kocsiból, és közelít a többi gyerekhez, az anyukák felkapják a kicsiket és arrébb viszik őket.

5.

Barátnőm gyerekeivel sétált az utcában. Ötéves kislánya meglátott egy korlátot és elkezdett felmászni rajta. Közvetlen mellette egy autó állt. A tulajdonos meglátta a kislányt, és odaszólt az anyukájának:
- Megvárom, míg letöri a visszapillantót, mert akkor maga fogja kifizetni.
Az anyuka igyekezett megnyugtatni, a kislány tovább játszott, az autótulajdonos tovább figyelt.
- De tényleg megvárom, amíg letöri.
No, anyuka sem volt szívbajos, jól megmondta neki.

6.

Éppen költözködtünk, az autóról felhordták a bútorokat, a zsákokat már magunk vittük fel. Közben persze a lépcsőház ajtaja nyitva maradt, hiszen ketten-hárman térültünk-fordultunk egyszerre.
Odajött hozzám a földszinti szomszéd:
- XY vagyok, ön kicsoda? Új lakók, illik bemutatkozni. Miért hagyják nyitva az ajtót? Itt lakók vannak, és látja, mindenféle idegen bejött most is.
Közben kiküldött egy férfit, aki volt olyan Ember, hogy segísen a csomagokat behordani a lépcsőházba. Ismeretlenül ajánlotta fel. Mikor ezt a megjegyzést meghallotta, kioldalgott a házból.
Az illető a szomszédban lakó kutyatartó hölgyre is rászólt, mikor kint sétált kedvencével a ház előtt, hogy rontja a városképet.