Ide is elérkeztem. Rövidke életem során még sohasem írtam naplót, (ha nem számítjuk a 13 évesen pszichiáternek írt napjaimat) gondoltam itt az idő és kipróbálom. Így hát próbálom elkezdnei, de hogy is kell? Talán a kedves Naplóm megfelelő lenne? Vagy túlságosan sablonos? Mindegy. Elkezdek írni aztán majd lesz ami lesz. Életrajzi adataimmal nem terhelem ezt a blogot, inkább csak leírnék mindent ide ami eszembe jut, és mindent ami történik velem. Tehát a mai nap eddig semmi. Hacsak nem hogy marhára el vagyok szonytyolodva mivel 16 napja vagyok feleség,és máris beleütköztem a nagybetűs Élet támasztotta nehézségek egyikébe. Egyedül vagyok. Újdonsült férjemet kemény 1500 km választja el tőlem, és így kismamaként a 8-ik hónapban eléggé egyedül érzem magam. Tegnap utazott haza a lelkem, és azt kell mondjam, az együtt eltöltött augusztus hónap mint a szél úgy elrepült.Most meg, tegnap óta vánszorognak a percek. Kis családom, szegények, kikkel együtt kényszerülök élnii, bizonyára ki vannak akadva a savanyú képemtől, ahogyan mint egy halálraítélt vánszorgok egyik szobából a másikba.Mert ha nem arra gondolok hogy milyen sajnálnivalóan egyedül vagyok, akkor mindig az jut eszembe, hogy JÉÉÉÉÉZUs nemsokára mennikell szülni, és az bizti nem lesz egy leányálom, és igazából eléggé be vagyok tőle kúpolva, meg hát ki tudja milyen lesz meg hogy lesz, és legszívesebben még vagy 9 hónapig állapotos lennék, csakhogy ne kellejen megszülni, de közben pedig állatira kíváncsi vagyok, hogy milyen a bennem lakó picilány, hogy lesz e haja, és hogy a papája szép ragadozószemét örökli e vagy az enyémet? És milyen lesz majd életemben először a saját kisbabám szemébe nézni? És jó mama leszek e?és...és....és....és...és....és..... Szal ezzel a millió ellentmondásos érzéssel eléggé nehéz tengetni a mindennapokat, akkor is ha tudom hogy mindez természetes. Tehát...evvan.Megyek is mert Édesanyám, na róla bizti fogok még írni, mostanában mindig eltalálja a megfelelő pillanatot arra hogy beszélgessen velem...most pl. mikor belefogok a naplóírásba, délelőtt, mikor a felhalmozódott emailjeimre szerettem volna válaszolni, vagy mikor csak úgy egyedül lennék, és hallgatnék...ehh..Édes, imádom mert az anyukám...de igazán segíthetne valaki néha türelemmel elviselni!!!!!

Tehát búcsúzom kedves naplóm, ha lehet ma még találkoznk, addig is minden jót.