Itt vagyok akkor isha egy nap kimaradt. Nem menekül senki előlem:)) Ehhe. Szóval. Tegnap büszke voltam. Elmenetem délelőtt az újjabb NST vizsgálatra, és lássatok csodát!!! Egyetlen mákszem gyekőcöm úgy ficánkolt mintha kötelező lenne.:) MOndjuk az is volt. És hogy a dolgokat előrébb lendítsem, egész délelőtt, ébredéstől, mint egy idióta, (Ace Ventura mikor lopakodik, csakhogy tudja mindenki vizzualizálni) lopakodtam, osontam csndben, nehogy felébredjen odabent, no nem, majd csak a vizsgálaton.:) Így is volt. Így hát sugárzó arccal, Tungsram mosollyal vágtáztam az orvosomhoz, aki legközelebb szerdára !!!! rendelt vissza. Büszke voltam. De féltem is, mi lehet az oka, hogy éppen most, pont most mikor eddig még sosem, miért mocorgott ennyit? Van valami gond? Nem érzi jól bent magát? Netán túl ideges vagyok?Ehh ez már csak az én hülyeségem, de azért okozott cirka 35 percnyi fejfájást.(ez is valami törvényszerűség, hogy mikor minden a lehető legnagyobb renben van, akkor kezdek el aggódni. Jó hülye vagyok.)Délután bútorvásárlás. Mert azt ugye nem írtam még, hogy miután 6 éve nem laktam a szülői házban, átrendeződtek a dolgok, s az én szobám többé már nem volt az én szobám, így szépen mindent vissza kellett rendezni. Tehát vásároltam egy sarokülő garnitúrát két fotelággyal, hogy kedvenc hugom, és öcsém el tudjanak férni kényelmesen míg én orvul elfoglalom valamelyikőjük szobáját. Még a vásárlás nem is volt nagy falat, a hazahurcolás, és elrendezés. Na hát többek között ezért nem volt már erőm tegnap feljönni naplót írni...A tehertaxiból ki és bepakolást megoldotta az anyukám férje, az öcsém, és egy gyermekkori barátom bár beleizzadtak derekasan, azért mentem velük el ne hagyják magukat, legyenek csak férfiak. Mondjuk gyanítom, eléggé idegesítő lehettem, mert valahogy előjött az a tulajdonságom hogy mindig mindenhol az útban voltam, és még a véleményem is ki kifejtettem egy egy fordítási, hurcolási, cipekedési módról, de ők férfiasan állták a sarat na. (...így utólag lehet abbéli igyekezetükbe izzadtak bele, hogy jól szájon ne vágjanak mikor okoskodom???) Szal felkerültek a bútorok a IV. emeletre. Természetesen lift az nincs. Jó kis meccs volt, meg kell hagyni:)Aztán be a szobába. De hova is? Mert helye az nincs. Tehát akkor ide, oda amoda. Jó. Bepakolták. De akkor a TV?. Ja a TV...Akkor rakjuk át ide ide és ide. Jó.Megtörtént. Itt jó a TV? Jó hát. Csak a kábel nem ér el.... Jah a kábel. Akkor? Na akkor pakoljuk úgy hogy...ide oda és ide. Jó! És a TV? Kidobjuk!!! Nincs helye és kész. De végül, a 25-ik variáció után, ott ahol már álltak vagy kétszer a bútorok, és egyszer ha jól rémlik a TV is, beállt minden a helyére. Véééégre.Akkor most pakoluk a helyére a cuccokat. Mnden a helyén van? Igeeeen. Mire én...anya...? Igen? A konyhaasztal előtt az az íróasztal tuti hogy a helyén van? Mert még a gáztűzhelyhez csak csak de a hűtőhöz már nem férek oda.... Sebaj. Akkor az íróasztalt dobjuk ki. Az ablakon mostmár!!!  Szóval volt zűr dögivel, fél kilencre annyira fáradt és álmos voltam, hogy nem volt már erőm semmihez. Fél órában eltársalogtam a férjemmel telefonon, aztán szunya. Ma reggel pedig korán kelés, elmentem vásárolni a babámnak és nekem. Babakocsi. Kocsikabát. Orrszívó.(...aki ezt kitalálta okos ember volt, csak kissé szadista...az orrszívó porszívóról már ne is beszéljünk...háááhhh..) Frottír kifogó. Sapka, olyan ami akkora hogy az öklöm belefér épphogy, de a babus szemére fix hogy még rá fog csúszni. ÉÉÉÉs a legnagyobb feladat, az 50-es méretű rúgdalozó. Hát tudja meg ország világ, nem létezik. Ha igen akkor ebben a városban nem. Mert én minden helyet bejártam, mindent megnéztem, de 56-os méretűnél kisebbet nem és nem kaptam. Hát max az első 3 hétben úgy fog a gyermekem kinézni mint valami lelencgyerek, de ki a fenét érdekel? Aztán meg majd belenő.:) Hát így jártunk. Vagy nagyobbacska bébit szülök, vagy várok míg belenő a ruháiba.  Mert a 62-esekben is pici, pihepuha és illatos lesz, tehát mindegy. Már alig vááárom:) Most pedig úgy érzem jól esne egyet pihikézni...Tehát nem tagadom meg magamtól eme örömet, és olvasok kicsit. A visszatérésig viszlát meg ilyenek.