Green Carnation - Alone

Ezek a fehér falak egészen másképp hatnak ebben a szobában, mint egy orvosi rendelőben.. Végteleníti a tért, a gondolatokat, már-már otthonosnak nevezhetjük.
Két ember ül egymással szemben, hátradőlnek, karfára könyökölnek, kezükkel támasztják fejüket. Egy időben csukott szemmel beszélgettek, de már megszokták egymást annyira, hogy látvány is kapcsolódjon a hanghoz. Szeretik egymást nézni, ebben nincs semmi nagydolog, ez így van rendjén. Hogy mennyire egyforma emberek ők, nincs jogunk megítélni, találgatni pedig nem szokásunk. Talán nem is kell egyformának lenniük, hiszen mi mind olyan különbözőek vagyunk, mégis megértetjük egymással magunkat.
Ez a két ember biológiailag szembetűnően különböző.

Egy férfi és egy nő ül egymással szemben, hátradőlnek, karfára könyökölnek, kezükkel támasztják fejüket. Ebben a térben igen közvetlenek, magabiztosan lépnek fel. Sem egyéb társaság, sem zaj, sem etikett. A kinti világban másképp léteznek, majd egyszer annak is eljön az ideje, vagy sem, hogy ott nézzenek egymás szemébe. Az idő mindig kétszer csenget, el nem lehet téveszteni. De semmi sem kényszer.
Füleljünk csak! Most is beszélgetnek! És most mosolyognak is, sőt nevetnek.. De ebben nincs semmi kivetnivaló, semmi különös.
Majdnem minden nap csereberélnek. Ajándékot ad át az egyik a másiknak és viszont, saját világuk egy-egy töredékét.

Másnap ismét ott ülnek, karfára könyökölnek, kezükkel támasztják fejüket, és kommunikálnak. De most a nő mintha komoly dolgokat közölne. Könnyen veszik ezt az akadályt is, és megint csak hátradőlnek.

Ma ismét találkoztak a fehér térben. Leültek, karfára könyököltek, kezükkel támasztották fejüket. A férfi komoly dologgal hozakodott elő, amire régóta készült. Miután elmondta, amit szeretett volna, nem érezte a megkönnyebbülést. Tudják, hogy semmi probléma sincs, de mégsem tehetnek semmit azzal az érzéssel, ami a férfit nyomasztja. Hiszen az csak jött, odalopakodott, lekapcsolta villanyt és a sötétben betapasztotta a száját.
Ismét fény árasztja el a szobát, már nem tudnak beszélgetni, hiába igyekszik mindkettő. A férfi feláll, és átlépi a küszöböt, becsukja az ajtót.
A nő hátradől székében, karfára könyököl, kezével támasztja a fejét, rágyújt. A csendet megtöri az ajándékokkal, amiket a férfitől kapott, így nem érzi magát magányosnak, amíg a másik visszatér. Ha..

Ec-pec kimehetsz, holnap után bejöhetsz, cérnára-cinegére, ugorj cica az egérre! Huss!
Hátrálj, hátrálj, bátran hátrálj.
Türelem, rózsát ha nem is terem, de megnyugvást hoz, hiszen az ember egyszer úgyis elalszik, és olyankor néha álmodik.
Jó grafika, jó tudatalatti, izgalmas movie.

mert jó: http://index.hu/velemeny/jegyzet/slot/    - Tóta W. Árpád nyilatkozik, és egyetért valahol ibike, pösszentyű