Szörnyűség! Ezt a verset annak idején az első férjemben való csalódás nyomán írtam, mély depresszióban.
Azóta huszonvalahány év telt el, a tőle származó lányom már 27 éves.
Én is, az exférjem Robi is 21 éve második házasságban élünk/éltünk.
Ő most felkötötte magát és meghalt. Az alábbi versemet mintha csak ő írta volna pár nappal ezelőtt.........

Öngyilkos gyónás

Gyónom a mindenható Istennek*,

Hogy utolsó gyónásom óta legfőbb bűnöm az volt,

Hogy boldogságot akartam mindenáron,

Amit nekem nem rendelt az ég.

Isten helyett embert imádtam,

Templom helyett az egekben jártam (vagy álmokban jártam)

Bűnös vagyok, mert dacoltam a sorssal,

Isten előtt meg nem hajoltam,

Nem voltam alázatos szolgája az Úrnak.

Gyarló embert hittem az ő követének

S már éget a bűntudat: hátha ördög csábítása volt az!?

Titokban nyomoztam, híveket kerestem,

Most vettem észre csak szent száműzetésemet.

Egyedül vagyok én hitetlen-istentelen,

Ezért megyek el innét előbb, mint akarta istenem.

Eleget kószáltam a felhők között vakon,

Eleget sírtam, nevettem, szerettem s szenvedtem

Elég, elég már, elég volt..-

Nagyon-nagyon fáradt vagyok.., -pihenni szeretnék végre mindörökre!

„Teljes szívemből bánom minden bűnömet,

mert azokkal az én jóságos Istenemet megbántottam.

Erősen fogadom, hogy a bűnöket kerülöm,

Kérek üdvös elégtételt és feloldozást

Az Atyának,a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében

Ámen!

*

Megdöbbent és letört vagyok, az igaz. De másoknak nagyobb a gyászuk: Robi gyerekeinek, húgának, apjának.
Nekem szerecsére nagyon jó ember a 2. férjem, Robi is tisztelte, becsülte őt, aki most szintén meg van döbbenve, de leginkább a lányomat sajnálja.
Mi ketten vagyunk a férjemmel Karcsival az egyetlenek, akik beleélve magunkat robi helyzetébe, végül is megértjük tettének okát. Én különösen, mert voltam már hasonló helyzetben fiatalabb koromban, mikor annak idején Robitól és a rossz házasságtól menekülve a 4 éves kislányommal Denis-zel elmentem egy nem fűthető melléképületbe albérletbe, közeledett az ősz, és nem tudtam, mi lesz velünk.
Akkor született a Rongybaba c. versem:

 
Horváth Magdi:
 
RONGYBABA
avagy:
SEPRŐ ÉS GLÓRIA
 
Jöjj s adj meleget, adj fényt,
mert elkeserít
a fáradt
őszbe-szomorodás...
Jöjj s dönts emlékeket,
szerelmek
makacs
márványszobrait
rombold le!
Jöjj, emelj magasra,
mert hív a távoli ég hona,
hova együtt szállhatunk fel.
Nézd, az álmaim felé, ha egyedül röpködök,
nincs kire néznem,
s visszanézek újra meg újra a földre,
és lezuhanok,
mert kapaszkodó korlát nincsen!

Jöjj, adj szárnyakat, mert
túlzottan ember vagyok,
ám saslelket adott a Sors,
hát elkívánkozom...
Jöjj, meséld a kék eget,
szellemed májusi fényét szórd felém,
küzdj meg a bús szeptemberi
remegéssel értem,
űzd el az elmúlás sápadt árnyait:
őszi félelmeimet!
 
Jöjj, te légy a testőröm,
uram és példaképem,
szólíts meg, kérdezz meg,
kérdezd meg tőlem, hogy fáj-e még
az, ami hozzád vezetett!
Hagyj engem sírni, de törölgesd
könnyeim,
mosolyod ad reményt,
tépheted hajamat irányítva engem
ha vállalsz és elfogadsz annak, aki
vagyok!
 
Hozz le magadnak engem a
rejtve-gomolygó szelek füstmagasából,
nézz meg és láss meg így önmagamszerűen,
tarts meg a Szeretet nyugalomöblében,
s cserébe -
no lásd, milyen rossz vagyok
depressziómat tálalom
elébed,
mert mindaz, mit adhatok,
csupán csak én, én, én,
és a gyermekem.
 
Láss meg engem
bűneimben, láss
gátlásaimban,
láss gonoszságon át s
gyöngeségek közt,
mert mindez vagyok,
plusz még amit nem mondtam el:
tűz vagyok és víz vagyok,
láng és hamu vagyok,
fehér s fekete egyidőben,
ég madara, föld kutyája,
menny és pokol alkalmi vendége,
tündérlelkű veréb,
koronás boszorka -
ember legyen a talpán,
aki így elfogad!
Láss meg sokoldalúnak szivárványfényben,
fordíts a magad varázstükrébe,
s amit egy magamfajta
bolondos rongybaba csak rád testálhat,
cserébe mindazt megkaphatod,
nyakadba kincseket akasztok,
lásd, mi mindent adhatok:
engem-magamat,
e verset a többivel,
no és a gyermekem!
_________________________
- Érdliget,1981 szeptemberében -