Négy-öt magyar összehajol

Igen. Ez a helyes cím. Ezt a múltkor ezt egy
cseppet elbaltáztam, ami persze a lényegen szemernyit sem változtat.
A lényeg, pedig most ugyanaz, mint a múltkor: személyesen találkozni egymással.
Azok a szobalakók, akik már a múltkor sem riadtak vissza a hosszú út fáradalmaitól ismét összehajoltak.
A mostani esetben csak a szereposztás változott.
Ki nem ment sehova most 1400 km-t tett meg, vízforrással küszködve, kölcsönautóval, mégis jelen volt.
Pont annak, akinek már legutóbb is 900 km volt az út, annak most sem lett kevesebb.
Ezúttal még egy pár kereke is hiányzott, azonban személyes sofõrje akadt.
Akit a múltkor hoztak most saját maga, vonatozgatott a helyszínre, és aki utóbb sofõrködött most házigazda volt.
Itt hozzá kell tennem: Nem is akármilyen!
Vendégeit nem csak tipikus magyar ínyencségekkel, hanem vetett, puha ággyal, és ami legfontosabb szívbõl jövõ baráti öleléssel várta.
Immár elmaradt a tétova szemügyre vétel, hiszen már ismertük egymást. Ami azonban nem maradt el a szóáradat volt. Beindult a fékezhetetlen csevegés, viháncolás, a tõlünk már megszokott huncutkodás, hajnalig tartó sztorizgatás. Ismét a legelképzelhetetlenebb helyeken illetve formátumban.
Egyszemélyes, kétszemélyes ágyon, lépcsõfokon, híd alatt, fagyival, elsõ ill. hátsó ülésen. Ebben az esetben csak a helyszín változott.
A mostani kulisszát szép magyar Hazánk alkotta. Egy ismert borhegy színhelyet adott további beszélgetéseknek illetve házi bort az érzékeknek. A hegyaljában is voltak maradandó emlékekké válható történések.
Elmaradhatatlan volt persze a francia ágy. Na! Most tényleg mérgelõdhettek, ugyanis ezúton valóban mindannyian rajta voltunk.
Kényes részletekbe itt nem merülök bele, pedig a pizsamák megválasztása érdekes jelenetet nyújtott a jelenlévõk számára.....és itt nem a színösszeállításra kéne tenni a hangsúlyt. Fúrjon csak nyugodtan lyukat az oldalatokba!
Ismét volt kocsikázás, sétálgatás a folyóparton, ez esetben egy másikon. Közös ebéd gyönyörû kilátással, apró, de sokatmondó figyelmességek, nosztalgiaút, rövidke városnézés, hegyre mászás, ami már megszokott, ha mi együtt vagyunk.
Aki megígérte, hogy megmutatja, mije van, beváltotta ígéretét. Már csak egy lóg ki a sorból, de legközelebb az övét is szemügyre vesszük. Ez esetben sajnos mindannyiunkat elszomorítva a Burg-ok kimaradtak. Részletekre viszont még jobban odafigyeltünk. Meleg öleléseket váltva könnyes búcsút vettünk.
Ki-ki aztán fõvárosunkban találkozott még egyszer egy kellemes, érdekes vacsorát, a plafonról hajókötélen, lelógó asztalokon elfogyasztva, miközben lábaik alatt patak csörgedezett, amibõl itt-ott egy-két teknõsbéka is partra szállt. Volt, aki még a tányérját is megette. Mindannyian biztosak vagyunk benne, hogy ez nem az utolsó ilyen eset volt.

Ez a négy-öt magyar a deutsch-ban kötött, msn-n elmélyített, személyesen már megpecsételt barátságát ezúton megszilárdította, ami remélhetõleg sziklaszilárd, õszinte és törhetetlen marad még nagyon-nagyon sokáig, de talán egy életen át.

Beth, Rair, Peter., Ilka és saját maga nevében
írta, most is :
Joys the real