Az ablakon át elemzett város

Kivívja tetszését pedig lusta és álmos

Bent a szoba fogja eltakarni

Itt lázas izmokat más ne lásson

A hátnak vetett álmok

Elhagyni a perceket feledőn

Harang ha szól delelőn

Így kelnek életre a bábok

A kéz üzen a fej forró

A szív még jobban belever

Nem lehet eszmélni mert fojtó

Az égbe holnap ki emel

És táncol a vágy a szépséggel

Ölelkezőn lassan lüktet

Mint a város tele gépekkel

Táncával láncába ültet