- Brumi! a Nyuszkó szeretne téged megajándékozni egy kiskutyával.
Ha nincsen ellenvetésed, akkor holnap hozza a bulira.
- Évikém! Te a testvérek gyöngyszeme, áruld már el nekem, hogy
mi a ... kezdjek én egy kiskutyával?
- Dehát, te szereted a kutyákat.
- Kétségtelen, hogy bizonyos vonzalmat tanúsítok irántuk, de ha
ezt az érzelmeken alapuló vonzalmat, általánosságban kivetítjük a
hétköznapjainkra, akkor a te drága Nyuszkód nemcsak kiskutyával
ajándékozhatná meg becses személyemet.
- Szóval nem kell a kutya?
- Nekem a holnapi buli sem hiányzik, de arra már tréningezek
augusztus óta.

Igen, holnap buli lesz aprajafalván. Tiszteletét teszi nálunk
Évikénk Balázsa és a közvetlen családtagjai. Bizony-bizony. Úgy
döntöttek, hogy egy nagyszabású bulit rendezünk a kertben.
Pörköltet fogunk magunkba gyűrni kormos bográcsból, a legyek
donganak a fejünk körül és mi boldogok leszünk, mert az élet
szép. Fincsi lesz, de ma még csak péntek van.

"Gyülölhetsz engem mégsem hagylak el"

Elég, ha én hagyom el magamat. Kellőképpen feltankoltam, tehát,
semmi akadálya, hogy felautózzak a Jánoshegyre. Újabban odajárok
szellőztetni, (mármint, a fejemet.)

Felautóztam, pedig volt aki helytelenítette eme renitens
magatartásomat, de én megnyugtattam, hogy nem mindig szoktam
összetörni a kocsimat ilyen állapotban. Az élet engem igazolt,
mert leltárhiány nélkül érkeztem vissza a támaszpontomra este.

Tegnap aztán megérkezett reggel a kis különítmény. Még jó, hogy
nem egy egész busszal jöttek. Nyuszkó hozta a kiskutyát, amit
este vissza is vitt. Kihordtuk az asztalokat, a székeket, meg az
asztaldíszeket. (üvegek, poharak.) A konyhában pedig a hölgyek
előkészítették a rotyogtatnivalókat. Csuda jól éreztem magamat
egész nap.

"Édes, borzongó varázst remélek
mohón, reménykedve... ugye értesz?"

A remény hal meg utoljára. Reggel valaki megígérte, én pedig
elhittem, hogy napközben hívni fog. A remény, csak este hagyott
el. Kénytelen voltam konstatálni, hogy megint Palira vettek.

A tűz mellett nagy-nagy beszélgetés folyt a füstben. Mindenki
mindenkivel beszélt, egyszerre. Azt nem mondom, hogy sokat
dolgoztam, ma reggel mégis azt kellett tapasztalnom, hogy
fizikailag leamortizálódtam. Pedig mennyi munka vár rám.

Tele van a padlás ígéretekkel, amiket le kéne hordanom és az
udvaron egyberakva, lehetne rajtuk bográcsozni.

"szebb, és jobb világot remélek neked,"

Megvan. Most ideillenék egy csomó mosolykarakter, hiszen bőséggel
van belőlük. Úgy kaptam őket levélben. Két ember közt legrövidebb
út egy mosoly(karakter.) Biztos vagyok benne, hogy a feladója is
így gondolta.

"Hamis gyémántok fénylenek csillogva,
s hajlong a sok míves, színes virág
ne lásd meg kérlek, az álmok nem hazudnak
virraszd át velem e néma éjszakát..."

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú
szomszédom túr ...

Nem vicc ez. Ez a meztelen valóság. Ha elmúlik a semmittevésben
szerzett izomlázam, tényleg felmegyek a padlásra és lehajigálom
az ígéreteket. Emlékezetem szerint, alattuk szép szavak is
vannak.
                             * * *