Két dolgot igazán elismerhetünk az Amerikai Egyesült Államoknak. Az egyik: a showmester szerepét tökéletesen alakítja, akkora parádét, szemfényvesztést, és szórakoztatást hűű de kevesen képesek nyújtani, hát ne húzzuk a szánkat, ha a mozik tele vannak rózsaszín-vattacukorfelhős amerikai tini-romantikus filmekkel, vagy éppen a világ legfontosabb embere ellene elkövetet szövetkezés kikerülésével foglalkozó akciós-kiszámíthatóan becsapós movie-kal. Manapság sikk külföldiül beszélni. Ez lenne a szleng? Ha minden második szó a mondandómban angol, akkor én tényleg beilleszkedhetem a mai magyar unirverzális-unisex-mekis társadalomba? Az de jó lenne! Minél több nyelvet beszél az ember, annál több lesz ő maga is, nem igaz? Így ne üssük már a mai fiatalokat, hiszen ők csak gyakorolnak, európaiak lesznek, tetszik tudni?
Nagyszerűen bírjuk a strapát, ez az európaira erőszakolás annyira jól megy. Az Urál tövéből jöttünk állítólag, ergo már Árpád apánk is frankón európai volt, csak ő éppen a keletei csücskéből gyütt, nem pedig a nyugatiból. De semmi baj, semmi baj, van itt hurka, kolbász, zsíros-sajtos tejfölös lángos, fitneszguru, wellness, és Audi, és kampány, és választás, és média, és pálinka. Valami nem tetszik? Már van repülőgépünk, „csárterünk” is, tessék utazni, disszidálni, elköltözni, kettős állampolgárrá válni, mert mi azt igazából magyar ajkúaknak nem adjuk meg, de nyugatiakat tárt karokkal szívesen látom. Keblemre távoli nem is rokoni szomszéd! Csók a burádra! Tárgyaljuk meg, miként adjuk el eme csodatermő földet a seggünk alól, mert itt minden eladó.
Szép dolog a pártatlanság, az objektivitás, és a diplomácia. Csak éppen nekem csípi a nyitrai hagyma a szemem.. És előjönnek az allergiás foltjaim, amikor a magyarok hős vitéze, vezetője inkább mosolyogva nem áll népe egyik lánya mellé. Na jó.. Nem teheti, hiszen milyen ciki az, ha a kisasszony összerugdossa magát, firkálja, mert nem lehetett más, ugye, ugye.. Jó szomszédság, öröme bódottá!
Na de én mindenesetre Amerikáról kívánok szót ejteni! A második dolog, amit nagyon tud ez a very clever nemzet: Beleverjék gyermekik fejébe és szívébe azt a kurva nagy amerikai álmot és hazaszeretet.. Ők amerikaiak.. Közben minden náció vére megtalálható ereikben, az őshonos amerikaiakat pedig rezervátumokba nyugdíjazták. Nálunk ez ciki.. Tájszólás, no jó palócok.. Magyar emberek nincsenek iskolapadban, magyar emberek nincsenek a katedrán. Rengeteg nemzetiség folyik eretekben, ereimben, Te sem vagy magyar! Sváb, zsidó, szlovák az én típusom. Aki egy kicsit is hajaz a magyarra, mert el voltak szeparálva pár száz évig, és nem keveredtek a román szomszéd emberekkel, azokat előre kiutáljuk, na nehogy mán elvegye tőlünk a munkát.. Elkapott a hányinger. Jó öreg Sopianae révén köpök egy sárgásat, ha már a Fecske nem színezi az én tüdőmet, kevés lennék hozzá úgyis, jobb is, hogy nincs is.. Jobb is, hogy a húst importáljuk, jobb is h. nem ehetek otthoni véres hurkát, csak elcsapná a belemet, inkább betolongok hatalmas bevásárlókocsimmal a plázába, mert ott a szórakozás a vásárlás, hitelt is adnak a házamért cserébe, vigyék, de nekem is kell olyan rózsaszín cuki, buffalós ruci. Nem vágunk itthon disznót, bár sosem tartottunk, és nem hiszem h. az uniós játékokkal sem lenne depressziós az ólban. Rossz gazda vagyok, magyar átok. De miről is beszélek? Én globálisan gondolkodom, érdekel ám engem az amerikai star reggelije, vajon ízlett neki? Érdekel engem a külföldi zene, mert valahogy nem ízlik, ami a mai könnyűzenei piacon ki van rakva a standra. Egyébiránt meg utálom a könnyű zenét, inkább a pop, és engem ne kísérjen a légi utaskísérő, inkább a stewardess.
Duna-parton élek, és bele is halok. A magyar vasutat veszem igénybe, az Ikarust, nem a Mercedest. Nem vagyok sikkes, nem kelek én el soha, így szép az élet. Szeretem a citromot, az én szájízemnek való, az terem itt minden fán. Szeretem nézni, ahogy anyukám hímezi a terítőt, csodálom, ahogy nagyanyám horgol. Embert ölök apám pacal pörköltjéért. Jó dolog idézni a Lenni vagy nem lenni-t, de valahogy a Himnusz jobban áll a nyelvemre. Gyros pitában és pizza a plázában, elveszi az éhségem, otthon a szalonnás rántottával jól lakom. Fene a gyomromba.
Mese-mese-mátka, de igaz, egy kedves ismerősöm osztotta meg velem:
Magyar honfitársunk Írországba szakadt és egy pub-ban kedves vendéglátók, ismeretlenek végighallgatták, ahogy kissé kapatosan, de annál több szívvel elmagyarázza, miként zajlott le Trianon. Velőig hatódik a nézőközönség, egyik ír emberke feláll a helyéről, odasétál vérünk mellé, megveregeti a vállát, és felteszi a kérdést: „És testvér, nálatok mióta zajlik a polgárháború?”
Jámbor, és toleráns, ha szépen fogalmazom a mi kis népünk gerincét.
Kaukázus: Lángos tejföl
„Hagyni kell hogy fussa ki magát
meddig bírja Esztergomba a Duna,
kiönt a partra s összehordja,
hogy onnan jövök és megyek oda
na szeva szeva,
vigyél el engem is kedves Duna
a tengerpartra
az nem megy, neked nincs hajód te Pista.
Az lehet de alma van a kezembe tartva,
majd telefonálok, ha bennvagyok a deltába
last minittel megyünk a világba.
Hinni kell az nagy magyar igazságba,
hinni kell, mint a Petőfinek,
és ha nem jön össze
sírni kell betyár csillagot az égre,
és aztán nézni kell
körül az éjszakában egyedül lenni kell,
hogy igazi nagyot üssön a szív ha majd valaki átölel,
a kárpát medencében a vizet szokni kell
és még ennyi kell.
Lángos tejföl egy jó fröccs emberek ennyi kell!
Lángos tejföl kisfröccs életem ennyi kell!
Szívni kell a jó friss hegyi levegőt
nagyon mélyre szívni kell a lopótököt
ha még egy liter kóla kell,
mer keserűre húzza a számat ez az élet panel
hendikeppeket dugdos a zsebembe,
de tudni kell, szeretni kell
a tetőről legalább lefele pisálni
tudni kell, szeretni kell
a tarhonyapálinkát húzóra inni kell,
és még ennyi kell
lángos tejföl egy jó fröccs emberek ennyi kell!”
Ma csak közepesen szar napom van. :) |
