Ma jó napom volt.
Egész délelőtt heverésztünk, szundikáltunk, csevegtünk az Asszonypajtással. Szóval tartalmasan és hasznosan töltöttük az időt. Ez a nap már nem veszett kárba. Még TV.-t is néztünk: A 80 huszárt a Dunán. Bár én már láttam egyszer régen, de most is ledöbbentem tőlle. Amikor a Kapitány tisztelgett kettétört kardjával az életbe maradt bajtársainak, arra gondoltam, hogy én is ezt csinálom most az APEH-al szemben: lehet, hogy elbukok, de büszkén, emelt fővel halok meg az ÁFA mezején. Csak azt unom, hogy a tizedelésnél, mindig én vagyok a tizedik. Amikor már harmadszor én vagyok a tizedik, el kell gondolkodnom, ez már nem véletlen, valaki a levesbe köpött. Van egy "jóakaróm": egy sánta, görbe, sötét alak, azt gondolom, az ő májfoltos keze kavar. Már a bíroságon is feljelentett, biztos az APEH-ot is bombázza undorító, névtelen leveleivel. Az APEH meg örül az ilyennek, mint macska a farkának. Rögtön jön, próbavásárol, "reprezentatív" mintat vesz 2003 májusában, aztán az ez alapján kiszámolt árréssel átszámolja a 2002. év könyvelését. Jó trükk! Dicséretes! Olyan Macchiavellis, kafkaaperes, szóval stramm.
Kiszámol 200 ezer forint ÁFA befizetési kötelezettséget. Egy nagy lófasz a te seggedbe!
Az Asszony teljesen ki van idegileg ettől. Azt mondja, mit akarnak ezek, a gyermekeim éhhalálát, akiket felneveltem az anyatejemen és Móricz Zsigmond versein? Mondom neki, nyugodj meg, semmit se fizetünk. Inkább leülöm. Ugyis szeretném egyszer kipróbálni, milyen lehet pár napot egyfolytában meditálni.
Ja, ezt még el is felejtettem mondani. Meditálni szoktam. Van egy különbejáratú mantrám, azt kell mondogatni magamban, addig amig egyszercsak nem gondolok semmire. Még arra sem, hogy most nem gondolok semmire. Ilyenkor szinkronba kerül a jobb és a bal agyfélteke. És eggyéválsz a Mindenséggel. Vagyis a Semmivel. Bár én eddig még nem váltam eggyé semmivel. Lehet, hogy a technikámmal van baj. Ugyanis a meditáció elvileg a következőképpen kellene, hogy zajlon: reggel ötkor kipattansz az ágyból, mint egy ugróbolha, fogat mosol, elhelyezkedsz kényelmesen egy fotelben, gyertyát vagy füstölőt gyújtasz, lehunyod a szemed, és jöhet a mantra. Így csináltam én is eleinte, de szép lassan keztem elhagyogatni a körítést, először a gyertya és a füstőlő, majd a fogmosás. Most már ott tartok, hogy fel sem kelek az ágyból, ahogy felébredek rögtön elkezdem mondani a mantrát, sőt, volt már úgy is, hogy még felébredés előtt, mintegy félálomba keztem el meditálni, aztán azt álmodtam, hogy nem álmodok semmit. Nagyon furcsa volt.
Ma eszembe jutott, hogy kéne leírni a hajléktanokról szóló verset. De valahogy nem akaródzik leírni. Vajon segítek azzal rajtuk, ha verset irok róluk? Nem-e inkább el kéne csórnom anyósom únt bundáját és beborítani őket vele?
Nem tudom. Olyan szomorú dolog ez. Hogy engedheti ezt meg ez a piszok társadalom? És Jézus Krisztus? Nem furdalja a lelkiismeret? A saját képmása utcán fagy meg. Szerintem, ez a legnagyobb botrány a Holokauszt óta.
Ma váratlan és nagy öröm ért. Terebess Úr felrakta 44 haikumat a Haiku.hu oldalra!!! Hála és köszönet Néki ezért. Képzeljétek el, ott van a nevem Pilinszki alatt két névvel! Ez azért nem semmi!
De azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyien írnak haikut. Valóságos Haiku-áradat, egy Haiku óceán, Haiku a köbön. Mostmár azért kétszer is meggondolom, hogy magamhoz engedjek-e egy formás kis haikut. Csak a legjobbak jöhetnek. Ők is csak szőrmentén.
Viszont eszembe jutott egy vers. A címe: Idő. Ugyhogy megyek is leírni. Jó éjszakát! |
