Már megint másról írok, mint amit terveztem, de hát ilyen az élet: közbejött az álom. Előrebocsátom, nem vagyok híve az álmok nyakló nélküli beemelésének az irodalomba, aminek több oka is van. Először is: nagy a veszélye a szentimentalizmus és az érzelgősség mocsarába való belemerülésnek – amitől nagyobb csapást nem tudok elképzelni -, másrészt nem vezet sehova; az álom szubjektív műfaj, csak az álmodó érti igazán, kicsit olyan, mint egy született vaknak elmagyarázni, milyen a kék. Amiért mégis ezt az álmot közzé teszem, annak oka az, hogy talán a blog műfajába még ez is belefér. Valamint kellemetessége és váratlansága. Merthogy igen édes volt, s hol van az megírva, hogy egy negyvenes férfinak nem lehetnek erotikus álmai.
Pedig, nem indult ám annak, azaz erotikusnak, sőt, a szokásos, már-már unalomig ismert zuhanós álomnak indult. (Nem tudom, de egyre nagyobb a valószínűsége, hogy valamelyik előző életemet egy sziklaszirtről fejeztem be.) Ebben az álmomban azonban ez a sziklaszirt nem egy közönséges, amolyan mindennapi sziklaszirt volt, hanem maga a világvégi sziklaszirt! Természetesen bátran vetettem magam a mélybe, hiszen tudtam, hogy nem lehet semmi bajom, a zuhanás hosszú, talán évezredekig tartó lesz, ami nem kis örömöt fog okozni. Mondhatom, nem is csalódtam. Egyre fokozódó örömöt, boldogságot éreztem szívemben, ami szinte észrevétlen ment át egy kéjes érzésbe, ahogyan közeledtem a föld felé. A következő pillanatban egy mosdóban, valószínűleg egy kaszárnya vagy egy kollégium férfi mosdójában találtam magam. Furcsa módon (vagyis inkább természetes módon, hiszen álomról van szó) csak egy ing volt rajtam, alul teljesen meztelen voltam. Éppen borotválkoztam, néztem a fehér habbal bekent arcomat a tükörben, amikor belépett Ő. Ekkor két dolog történt egyszerre. Az egyik a rácsodálkozás volt: a lány 18 év körüli, karcsú és büszke tartású volt s teljesen ismeretlen. Szintén meztelenül lépett be a helyiségbe, bár derékig érő, hosszú, dús és szöghaja eltakarta vállait és félig-. meddig a keblét is. A másik esemény pedig az volt, hogy ágyak jelentek meg a mosdókkal szemben, de hát ez természetes. A lány teljesen fesztelenül lehuppant az első utjába eső ágyra és elkezdünk beszélgetni. Hatalmas hajkoronája szétterült a párnán, teste ingerlőn domborodott. Nem volt szégyenlős a kicsike, meg kell hagyni! A haja egy horvát lány hajára emlékeztetett, akivel Piránban ismerkedtem meg, de csak a sűrűsége volt hasonló, se a hossza, se a színe nem ilyen volt, mint ennek az álombelinek. Ennek az álombelinek gesztenyebarna volt s olyan fényes, mint az őszi esőtől fényes gesztenyének. Beszélgettünk teljesen fesztelenül, hogy miről már nem emlékszem tisztán, talán mintha megkérdeztem volna, hogy hová való és mit csinál úgy egyébként. Elmondta, hogy pécsi és a pécsi vasútállomáson dolgozik, mint utasszervező. Ez annál is különösebb volt, hiszen életemben egyszer, nyolc éves koromban, egy osztálykirándulás alkalmával jártam Pécset, de még pécsi lányt sem ismertem soha. Ekkor belépett egy ismerős arc, mintha egy régi katonabajtársam lett volna, lefeküdt a szomszédos ágyra s megkért hogy masszírozzam meg a térdét. Amit én meg is tettem, de közben megéreztem a mellettünk lévő ágyon fekvő lány illatát. Olyan volt, mint a májusi eső, sőt már a haja is nedves volt kicsit, mintha most jött volna be az esőről, láttam ölelő karját, a csábítás, a hívás egyértelmű volt. Úgyhogy át is estem az ő ágyába, emez pedig felszívódott a semmibe. A lány csókja valószínűtlenül édes volt, testünk egymáshoz tapadt rendkívül szorosan. Valósággal faltuk egymást s én hamarosan a lába között találtam magam. Hihetetlenül élesen láttam gyönyörű szemérmét, amire rögvest rá is tapadtam teljes szájjal. Ő nyögött, lihegett, szóval nem sok választott el a csúcstól. Engem hasonlóan, úgyhogy haladéktalanul áttértünk a misszionárius pózra, majd hátulról, oldalról majd mindenféle módon szeretkeztünk. Ekkor már kezdett zavaróvá válni az ügy, hiszen úgy éreztem, és biztosan ő is úgy érezte, hogy csak pillanatokra vagyunk az orgazmustól, de érthetetlen módon (vagy inkább nagyon is érthető módon, hiszen, ismétlem, álomról van szó) éppen ez nem akart megvalósulni. Úgyhogy abba is hagytuk a dolgot, annál is inkább, mert mellettünk megjelent két gyermek, ő feléjük fordult, de ekkor már egy hosszú, szürke katonazubbony, vagyis inkább köpenyféle volt rajta. És el kezdett velük, azaz a gyermekekkel társalogni, úgy nézett ki, mint Anna Karenina, úgyhogy az álom tök ellaposodott és ennek folyamányaként fel is ébredtem.
Persze utólag rájöttem milyen ostoba voltam, hiszen ismerem, azaz birtokában vagyok egy mentális technikának, amelynek alkalmazásával irányíthatóvá válnak az álmok. Minden, de minden úgy történhetett volna, ahogy én akarom, sajnos pont nem jutott eszembe a technika, volt ez már így párszor, na nem baj, majd legközelebb, ezzel vigasztalom magam.
