Naplóbejegyzésemhez kutakodtam valami kis idézet után, és ráakadtam

egy pünkösdi ének részletére :

"Szeretlek igazán, igazán megvallom,

De csak mások előtt titkolni akarom.

Titkold a szerelmet, félj az árulástól,

Mert minket kettőnket tiltanak egymástól."

Amiről most szeretnék írni, az nem is a tiltott , vagy titkolt szerelem, sokkal inkább

az, hogy szavainkkal milyen érzelmeket váltunk ki annak olvasójából.

Elég csak egy nap végigböngészni a beküldött írásokat, és kevés kivételtől

eltekintve, a szerelem, bánat, csalódás, könnyek, érintések, valami behatárolhatatlanul,

és zabolátlanul hömpölygő, szavakban kifejezett áradatával találkozhatunk.

(Jelen sorok írója is olykor-olykor hozzájárul ehhez.)

A szükség nagy úr", tartja a mondás, és miért lenne ez másképp, ha a szeretetet, a megértést,

az együvé tartozást véljük kihallani, érezni a minket megérintő írásokból.A többi (is) rajtatok,

rajtunk múlik.

Sokatokkal váltok leveleket, de többet szeretnék!.Mindig örömmel tölt el, ha egy új

névvel találkozom, meghatódva, mosolyogva, vagy éppen hümmögve olvasom a feltett írásokat.

Sokszor csak rohannék felétek, máskor csak ülök némán.Valami olyan érzés, mint egy régen

látott rokon fényképét nézegetni.Annyira ismerős, annyira kedves.

Feltetted-e már magadnak a kérdést: Miért vagyok itt?Mi az, ami naponta, vagy

naponta többször is idehajt, szinte (?) már hiányzik, nyugtalanság van benned, ha csak egy pár

percre nem nézhetsz be?Van, akit a hiúság vezet, más valaki igaz barátot talált.Van, akinek ez

az egyetlen út, hogy teljesnek érezze az életét.Sokan vannak, akik Itt Élnek.Van, aki itt talál

szeretetre. Én itt találtam sok év után újra a lányomra.

Ez az Irodalmi Sziget új alapokra helyezte egymás iránti érzéseinket, és amit szóban

nem tudtunk, nem akartunk, féltünk elmondani, azt megtette az írás.Nem helyettünk, értünk.

Szigetet említettem, de nincs messze a part, és a víz is sekély.Aki akar, idetalál.

Örömteli Megérkezést kívánok mindannyiótoknak!

Szeretettel

fényesi