Betértem a sarki boltba és vásároltam egy doboz cigarettát, aztán szaporán szívtam ki és be a füstöt. J. lakása a panelházak oldalán volt, a vasúton túl. A sínek választották el egymástól a kertvárosi- és panelházakat, no meg a városi társadalmi rétegeket. A miénk volt az egyik legdrogosabb, és legzüllöttebb város az országban. Azt hiszem, még ma is az.. A kertvárosi gyerekek csak füvet vettek, egy nagydarab, görbe orrú rasztától, aki úgy nézett ki, mint egy dél-amerikai totemarc. Olajos bőre volt és szép szeme, zsebre vágott kézzel mászkált csendben, görbe háttal sietve. A panelprolik a szintetikus drogokkal szimpatizáltak, ők egy kopasz ipsétől vették az anyagot. A srác mindig bőrkabátban volt, alatta egy három csíkos zipp-záras mackófölsővel. Lazán mászkált, görbén lengetve a karjait, és mindig volt mellette valaki, akivel hangosan menőzhetett.

-Halló?

-Szia J.

-P. te vagy az?

-Ki más?

-Nyitom.

A liftben kissé megbántam, hogy a hosszas morfondírozás után mégiscsak becsöngettem. Nem tudtam, mit fogok mondani, ha belépek a lakásba. J. kinyitotta a rácsot, s hallottam, hogy nagy a zaj odabenn. Megölelt szorosan és szeretettel. Éreztem a szagán, hogy ivott.

-Úgy örülök, hogy itt vagy! Rendeztünk egy kisebb partit.

A lakásba lépve rájöttem, hogy a szavak igen szubjektívek. Ami J.-nek kisebb, az nekem óriási volt. Ott volt Dave, Lázár, a motoros Cili, és az egész motoros banda, Kuki, a dobos srác, Leviék, Szergej és társai, meg még sokan mások. Egy szőke lány azonnal a kezembe nyomott egy pohár valamit, mire megkérdeztem

-Mi ez?

-Sto?

-Stóétám?

-Ááá. Vódká.

Lehúztam, és a kis szőke kipirosodott orral mosolygott rám. J. megfogta a karom, és a konyhába vezetett. Néhányan rámköszöntek, mindet az Elmből ismertem. J. odahajolt hozzám, és megölelt mégegyszer. A borfelhő körüllengte érzelmes idillünket.

-De jó, hogy itt vagy.

-Az.

-Ezekszerint jobban vagy?

-Jobban, csak…- körülnéztem, de nem mertem kimondani, tulajdonképp miért jöttem. Farkast nem láttam sehol a lakásban. –jó sokan vagytok..

-Hát igen. Nem terveztük előre, csak pár embernek szóltunk, de hát tudod, hogy van ez. Jellemző. Még most is állandóan csöng a kaputelefon, valahonnan mindenki tudja.

Bentről hirtelen nagy robaj támadt, és beszaladtunk J.-vel. Kiderült, hogy az erkélyajtó nekicsapódott a CD-tartónak.

-Semmi baj, ez mindig így van.-mondta J., aztán fogta a CD-tartót és eldugta egy sarokba, a halas-nénis kép alá. Akkor megláttam Farkast, ahogy belép az ajtón, kezében egy rekesz sörrel. Letette a cipők mellé és levette a kabátját. Lemerevedtem és csak zavartan álldogáltam, próbáltam valami normális pózba erőltetni magam és egyáltalán nem nézni felé. Azt akartam, hogy ő vegyen észre.

-Farkas meghozta a sört.-szólt J., és akkor arra fordultam, s találkozott a tekintetem Farkassal. Ő meg lazán felakasztotta a telített fogasra a kabátját, és rámvigyorgott. Aztán eltűnt a konyha irányába. Rég éreztem ennyire zavartan és zavarban magam, hirtelen nem tudtam, mit csináljak a kezemmel, ami egy kicsit még remegett is. Aztán zsebrevágtam és kimentem az erkélyre. Egy srác dohányzott a sarokban egy műanyag széken, teljesen elmélázva, a lábát felhúzva. Nézte a kilenc-emelet magasságból a város puszta határánál lévő apró benzinkutat, meg hidroglóbuszt. Tiszta volt az ég, már jól látszott a Fiastyúk. Rágyújtottam. Minden hamuzásnál végignéztem, hogy olvadnak el a kis, vöröslő parazsak a sötét mélységben. A templomtorony ki volt világítva, nyáron a közelébe se mentem éjjel, annyi volt a bogár a nagy reflektorok körül. De most már csend volt és őszi béke. Nyílt az ajtó, és egy meleg kéz megfogta hideg derekamat. Farkas volt. Csak nézett, két tenyere közé fogva az arcomat. Megéreztem, hogy ivott.

-P..-kis szünet állt be

-Tessék?

-Annyira jó, hogy itt vagy.. Annyira…

-Még nem tudom, hogy mennyire. Sok az ember.

-Ma van a születésnapom.

-Micsoda?-váratlanul ért, sose gondoltam, hogy Farkasnak is lehet születésnapja, ami persze paradox egy hülyeség, hiszen hogy ne lenne, ha egyszer itt áll előttem?-Miért nem mondtad?

-Mindegy, az a lényeg, hogy itt vagy.-azzal megölelt. Elég szenvedélyes hangulatban volt.Aztán elengedett, és átkarolva a vállamat elbambult a templomtoronyra.

-Apám faszában éltem, mint ondó, aztán átfolytam anyámba, ahol kilenc hónapig éltem, aztán kifolytam onnan is. Hihetetlen.

-Tényleg az-mondtam mosolyogva.-Hány éves lettél?

-Hát nem mindegy? Számoljunk inkább évi kétszáznegyven napot, és akkor fiatalabb leszek.

-Nem vagyok jó fejszámoló, amúgymeg nem is izgat, ha öreg vagy is.

-Kérsz gint?-fordult felém egy laposüveggel, amit a farzsebéből húzott elő.

-Persze.

-Annyi kortyot igyál, ahány éves vagyok. Amennyit szeretnél.-meghúztam az üveget, és levegőt se véve leküldtem huszonhat kortyot. Mikor végeztem, Farkas kifürkészhetetlen mosollyal nézett rám, aztán visszatette a laposüveget a zsebébe. A sarokban felhördült az elmélázó srác, aki minden jel szerint láncdohányos volt, mert ismét meggyújtott egy cigit.

-Ne tedd el te paraszt! Én is kérek!-Farkas megkínálta, aztán suttogva felém fordult.

-Nem pejoratívan értette. A srác bizonyára falun nevelkedett..-kissé összemosolyogtunk, és a lakatlan szigeti idillbe befészkelte magát egy kis, árnyékos pálmalevél-kunyhó, meg egy csomó tejszínhab.

-Hogy kerülsz ide?-kérdezte, miközben megnyálazott egy cigarettát.

-Untam magam otthon.

-Ennek nagyon örülök. Ez már valami.

-Jaj, Farkas ne már..

-De tényleg, P! Jó, hogy eljöttél..

Boldog születésnapot.. Kaptál valamit a többiektől?

-Persze, egy csomó sört, meg kaptam egy pipát is, meghát te is itt vagy.

-Nem illik hozzád ez a gavalléros bókolás.

-Hozzád meg ez az elutasítás. Sokkal jobban tetszett, mikor hozzámbújtál.

-Nekem is.

-Akkor miért nem teszed meg megint?-elővettem a cigimet, és zavartan rágyújtottam megint. A redőny vékony csíkjain keresztül láttam, ahogy J. belép a szobába és letesz egy tálcát az üvegasztalra, a művirág mellé. Aztán felvett egy poharat, és egy húzásra kiitta a tartalmát.

-Hagyjuk.-mondtam Farkasnak, aki erre egy pillanatra felhúzott szemöldökkel forgatta szemét és pislogott szaporán, sértődött csücsörítéssel, aztán lemondóan sóhajtott.

-Jó.- ezután csend lett, csakúgy, mint azon a reggelen, mikor kávét főzött. És kitárult az erkélyajtó, immár nem volt Cd-tartó, aminek nekiütközhetne, s kilibegett rajta J., kacagva, kezében borospohárral. Be volt csiccsentve, és elragadóan sugárzott belőle az életerő és forró erotika. Átkarolta Farkas nyakát a poharat tartó kezével és megpuszilta az arcát.

-Úgy szeretlek titeket, olyan jó, hogy itt vagytok!-Mikor végzett Farkas ölelgetésével, én következtem, s megcsapott J. varázsa, ahogy magához ölelt kecsesen és szenvedélyesen. Szőke haja egyenesen lógott vállára, fénylett, mint a legelő, s illatos volt, mint az erdei fenyő. Szeme zölden lángolt, szebb volt, mint valaha. Apró szeplői szemtelenül és szexisen feszültek kissé kipirosodott bőrére, elragadó volt, mi több, bájos. Én is szorítottam keskeny vállát, s bár nem mondtam ki, szerettem. Ezzel egyidejűleg azonban mélységes szomorúság támadt bennem, mert ahogy J.-t néztem, ezt az örömöt és életszeretetet, el nem tudtam képzelni, hogy nem lesz szerelmes belé mindenki, aki csak itt van ezen az estén. Nem néztem Farkasra, mert nem akartam látni az áhitatot az arcán, így csak gyönyörködtem J.-ben.

Lázár rontott ki az erkélyre, kezében egy tányér, azon megy egy szottyadt paprika.

-Ki sütötte ezt a paprikát?-bődült fel imbolyogva-majd’ kihánytam, valaki mosogatószerrel töltötte meg! A rohadt életbe, még mindig öklendem! Ti voltatok?-mikor azonban rám nézett, olyan arcot vágott, mint aki szellemet lát, s szabadkozva visszatámolygott a szobába.

A sarokból csendes kuncogás hallatszott, tetemes füstmennyiséggel vegyülve.

-Én sütöttem meg a paprikát, de nem mosogatószer van benne, hanem folyékony szappan..

Két órával később, mikor a kanapén alkoholmámoros álomba merülve, vagy inkább taszítva hortyogtak az emberek, a többiek meg hazamentek, J. megágyazott a Farkasnak kirendelt szobában a franciaágyon, s szabályosan lefektetett aludni. Leragadt a szemem, és befeküdtem a forró paplan alá. J. ott ült az ágyam szélén, és simogatta a hajam.

-Örülök, hogy jobban vagy..Nagyon boldoggá teszel. És nem csak engem..-éreztem, hogy őszintén szeret, nem is tudtam válaszolni-Jóéjszakát.-mondta végül, azzal lekapcsolta a villanyt, és kiment a szobából. Meredten feküdten, bár az ágy magába szívott, és kissé forgott a szoba, ha becsuktam a szemem. Kimerült voltam, és nem akartam a másnapra gondolni, mikor anyámnak be kell számolnom róla, hol voltam az éjjel. Vagy haza se megyek.

Kinyílt az ajtó, láttam a padlószőnyegen a növekvő-csökkenő fénysávot. Pár másodperccel később Éreztem,. Hogy az ágy másik felébe befekszik Farkas, és betakarózik. Úgy tettem, mintha aludnék. Vártam egy kicsit, aztán összegömbölyödtem magzatpózba, kicsit Farkas felé húzódva. Éreztem, hogy néz, s aztán fogta magát, és átölelt. Kinyitottam a szemem, de nem mozdultam. Így feküdtünk pár percig, aztán hirtelen szembefordultam Farkassal, és én is átöleltem.