| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Szokás - leszokás Ideje:: 11-09-2006 @ 10:58 pm |
|
|
|
|
| Amióta kollégiumba költöztem eléggé feje tetejére állt a világ.
Otthon megszoktam a kis szobámat, egyetlen hely, ahol egyedül lehetek, csak az enyém, senkinek nincs behatása, mi folyik ott.
4-en lakunk egy szobában. Van két szekrényem, egy polcom, közös hűtőnk, mosdónk. A folyosónak - 15 szoba - van közös 3 zuhanyzója, és 3 wcje. 4en osztozunk a világításban, a zenében, a laptopon, a kilátásban, a fűtésben, a vízen. Bizony, ez egy új család. Annyira flottul megy az asszimiláció, amilyen flottul mehet. Senki nem bánt senkit, tudjuk, másképp nem élhetünk, csak úgy, hogy a tolerancia mintaképeivé, és közösségé fejlődünk. Közös érdekünk, ez így jó.
Furcsa, hogy szobám magánya csak elalváskor, felkeléskor, és bánatomban hiányzik.
Hülye az ember.. Na jó, általánosítok..
Hülye vagyok.
Otthon hiányzott a velem egykorúak társasága, és a távolság, amit családommal szemben gyakorolhatok. Kiteszem a lábam a folyósóra és csak fiatalokba botlok, ím nem hiányoznak már, körülveszenk. Igen, ilyennek képzeltem, nem várok többet.
De néha ez az érzés itt a gyomrom felett felcsavarodik a torkomba, elszorítja, nyelem rá az angyalföldi vizet.. Az agyamba gyűrűzik, mégsem vallom be, nem mondom ki hangosan..
Hiányzol kis szobám, icipici életem, anyukám.
Nem hív fel senki.
Úgy érzem nem hiányzom onnan, ahol felnőttem, ahol azt hittem szerves része vagyok mások életének.
Tévedtem, feldolgozandó.
Erő, erő, erő.. Most el ne menj! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-09-2006 @ 10:58 pm
| Hozzászóló: Móka (Ideje: 11-09-2006 @ 11:21 pm)
Comment: Akkor hát az erő legyen veled és kitartás! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 11-10-2006 @ 10:14 am)
Comment: Nem hiányzol? Dehogynem. Az anyukád rutinszerűen terítene a helyedre, és reggel felébred amikor kelned kell. Alig várja hogy hazamenj. Azt hiszem az ilyen távolság még közelebb hozza a családot és a szeretteket. Csak ezt nem mindig foglalják szavakba az érintettek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 11-10-2006 @ 10:32 am)
Comment: Egyetértek Kámával. Örültél, hogy eljöhettél otthonról, ők bizonyára örülnek, hogy jól érzed magad - attól még hiányzol. --- Amikor elköltöztem otthonról valamikor nagyon régen albérletbe, Apu épp a kórházban volt, s Anyu ott sírt benn nála (csak később tudtam meg persze), hogy - elment, elment itthonról! Apu meg nyugtatta, hogy majd hazajön! S ha akkor télen nem gondoskodtak volna a távolból is rólam (3-4 hetenként hordtak nekem tüzelőt, mert olyan hideg volt), akkor most nem firkálmányoznék itt Neked, mert megfagytam volna! ----- Hidd el, hiányzol! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pacal2 (Ideje: 11-10-2006 @ 11:24 am)
Comment:
Szia! Megfogalmaztad az önállóvá válás alapgondolatait!
Biztos nagyon hiányzol otthon a családodnak, csak, hagyják, hogy önállósodj..Ez sikerülni is fog! Fel a fejjel!
Szurkolok: pacal(Laci) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 11-10-2006 @ 03:09 pm)
Comment: may the force be with you! ;-) (uh, nagyon fura lehet...) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 11-11-2006 @ 03:52 pm)
Comment: Aranyos, ahogy felfogod az egész szituációt! Ne keseredje el! Nem feledkezett meg rólad senki sem otthon sem pedig máshol. Csak, véleményem szerint nagyon helyesen, hagynak kibontakozni. Egyébként meg azt kell, hogy mondjam, hogy az én esetemben nem is baj hogy általánosítottál, mert hogy legalább ketten vagyunk (mármint hülyék). |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Breitkopf (Ideje: 11-11-2006 @ 09:21 pm)
Comment: Tán tévhitből tévhitbe. Szeretjük azt hinni, hogy vagyunk annyira különlegsek e világban, hgoy senkit sem érdeklünk - ez egy igen igazságtalan megállapítás, én azt hiszem legfeljebb nem úgy vagyunk fontosak, ahogy mi azt szeretnénk - síkeltolódások.
Végre valami azért flottul megy, és majdnem maradéktalanul jó - azzalé együtt, hogy új, más, szokatlan.
De talán jobb kicsit kiszakadni a megszokottból, és "arccal a vasútnak" nekiindulni. Csak felnövünk... |
|
|
|
|
|
