10 perc szabadság - minden szinten!
Az utóbbi hetek olyan zsúfoltak voltak mind tennivalóval, programmal, jó és rossz eseményekkel, hogy napok óta kóválygok. Egyszerűen kész vagyok. Egyfolytában merengek, beszélgetnék a sorsommal vagy bárkivel aki segíteni tud. Aki azt mondaná: erre menj, ezt csináld. De ilyen nincs. Pedig most nagyon kellene, hogy megmondják a tutit.
Az utóbbi idő termése (mármint eseményekben) eléggé sűrű volt. Hogy is kezdődött? Hát még az iskolával. Egyre jobban hajtottunk, hajszoltuk az időt, iskola, meló, edzések, páromnak éjszakai meló, hajnali meló, hétvégi meló. Az én munkahelyemen (bár ez inkább rabszolgatartó!) is egyre fokozódott az őrjöngés - mit mondjak ez nálunk a szezon jele!
Apukámat műtötték, anyám nem a legjobb formájában (depressziós sok minden más bajjal együtt) és akkor a páromat leszorították az útról és összetörte az autót és magát is. Hála Istennek "csak" a térde sérült. Persze mindez október 21-én. Intézkedni majd 24-én - addig a fű se nőtt.
Azóta nem térek magamhoz. Mindíg is tartottam az autós közlekedéstől (ezért nem is vezetek, mert egyszerűen otthagynám az autómat a dugóban), a tolakodástól, az anyázástól, a türelmetlenségtől - és rettegtem. Az autónknak megköszöntem, hogy Apának nem történt semmi baja és persze az Őrangyalának is - vagy bárminek nevezhetjük!
Október 21-e óta döcög minden. Az autó problematikájával (szervíz?, nem szervíz?, rendőrség?, biztosító?, bank?, folytassam?) is kellene foglalkozni, de egyszerűen az sem halad. Mindenki ráér. Csak én nem. Ezerrel pörögtem a lábadozó párom, a két gyerek (iskola, tanulás, logopédus, edzések), plusz a munkám, plussz a háztartás között. Ezen a hétvégén a nagylányom betegedett le. Nem is akárhogy! (mondjuk, simán elhagyta a kabátját - mert meleg volt délután! )
Gyorsrohammal veszem be időnként a lakást takarítás, rendrakás és mosás céljából, minden másnap főzök (legalábbis igyekszem beszorítani). Ja a Nagynak volt szülinapja is a héten, de a nagy ünneplés ugrott, a betegsége miatt is.
Ma például "pihenős" vasárnapot terveztem. Ez eddig így sikerült: keltem 6-kor (a Kicsi direkt nyikorogtatta az ajót, hogy keljek fel), leszedtem a száraz ruhákat, eltettem egy fél gardróbnyi ruhát, egyfolytában mostam és teregettem. Egy kicsit néztem a rajzfilmeket a csajokkal. Aztán levest főzem, és tojásos nokedlit salátával. És tiramisut. A pihenés az alvás volt, amit megengedtem magamnak ebéd után. Mosogatás, pakolás, pakolás. A csajok átmentek a nagymamájukhoz, mert holnap színházba mennek délután. És mi hétfő délután nem tudjuk elvinni a gyerekeket színházba! Ki gondolta volna? (ezt is csak anyósom tudja megszervezni, hogy hétfőn 3-kor megyünk színházba) A jövő héten a Kicsit fülészetre kell vinni (egy hónapja jelentkeztünk be!), lesz egy iszonyatos sorbanállásom a postán (ugye ezt mindannyian ismerjük - az irdatlan mennyiségű pénzzel együtt), hétfői őrült melóm, és még várom a feladatokat :((
Közben őrülten pörög az agyam a karácsonyon, mert bizony nem marad el indén sem. A lányok már benyújtották az igényeiket. Hm... A legjobb amit a Kicsi diktált: "kicsi baba strandruhában, szuperjárgánnyal". Ha valaki tudja miről van szó, akkor jelezzen! Még annyit tett hozzá : "úgy áll mint a Bozont".
Ja, akkor az anyagiakról nem is beszéltem. Jó, hogy nincs, kevés van (persze tudom, van akinek annál is kevesebb), de egyszerűen kiakaszt, hogy ha Te nem fizetsz be valamit, vagy későn akkor rögtön dörömbölnek, jönnek a levelek, stb.
De ha nekik kell válaszolni, tenni akkor baromira ráérnek. (pl. biztosító, bank - tisztelet a kivételnek, de nékem ez a tapasztalatom) És amin a legjobban: a párom dolgozik, dolgozik, de nem fizetnek. És még Ők vannak megsértődve, hogy nem akar menni oda dolgozni! Egyszerűen ilyen nincs - de sajnos mégis van!
Nem panaszkodom, csak egyszerűen tele a cipőm, de még a zoknim is. Napok óta úgy érzem, mintha valakit cipelnék a vállaimon (mint amikor a Kicsit kellett vinni a nyakamban). Én még hálás is vagyok a sorsnak (vagy nevezzük bárhogy), mert autónk még lehet másik, de apukát nem lehet kapni! Gondolom, ez is egy figyelmeztetés lehetett, hogy másra kell figyelnünk?
Azóta ezen töprengek.
