Bizonyos vagyok abban, hogy az emberek legalább 40-50 százaléka abból él (s milyen jól megél!), hogy a másik 50-60 százalékot kihasználja, átveri, kizsigereli, palira veszi, ellenőrzi és megbünteti. Nos, most azokról fogok írni, akik attól élnek jól, hogy büntethetnek. A Büntetőkön belül is az un. APEH ellenőrökről. Nem arról, aki a nagyhalak után veti magát és egy bulldog makacsságával, kitartásával (régi amerikai filmekben lehetett látni ilyen magánnyomozókat) lebuktatja a milliós ÁFA-csalókat, a nagyvállalkozót, aki “fekete” munkásokat alkalmaz, az ügyvédet, aki 30-50 ezer forintos óradíjából összekapirgált tőkéjét egy igen-igen kedvező kamatú hitellel megfialtatja a cimborája, teniszpartnere, stb. bankjában, s az így megszerzett pénzen aztán megveszi a belváros legrepibb üzlethelységeit, amit aztán jókora bérleti díj fejében kiad a szerencsétlen kisvállalkozóknak, hagy dögöljön bele. Nem erről az ellenőrről, már csak azért is nem, mert ilyen szerény véleményem szerint, nincs is, égen-földön. Hanem, aki a kereskedőkre specializálja magát. Na, nem a kábítószer kereskedőre, se nem a fegyverkereskedőre, a gyermekkereskedőre, a lánykereskedőre, a gyereklánykereskedőre, még inkább nem a szervkereskedőre, régiségkereskedőre - aki mondjuk megvesz Mari nénitől egy régiséget 100 forintért, és eladja egy hirtelenszőke németnek mondjuk 50 ezer forintért -, nem arra, aki lefüleli a Mercédeszébe belehízott cigányembert, aki a látszat ellenére nem az autóban, hanem ingatlanban utazik, vagy a kurvákban utazik, vagy felváltva, hol ebben, hol abban utazik. Már csak azért is nem, mert ilyen APEH ellenőr sem létezik. Viszont létezik, mit létezik, egyenesen erre kiképzett ellenőr különítmények léteznek minden megyei APEH-nél igen tisztes fizetéssel, akik a kiskereskedőket, a kisvállalkozókat, a máról holnapra tengődőket ellenőrzik és büntetgetik nagy odaadással és szorgalommal, bevetve apait, anyait.
A. Hitler valami olyasmit mondott, hogy megszabadítja népét a lelkiismeret nevű agyrémtől, nos ezeket a naplopókat nem kell megszabadítani ettől, ők önként lemondanak róla s máris egy APEH ellenőrzési osztályon találják magukat, és el is kezdhetik kisded játékaikat. A cél: minél több büntetést kiróni – a jutalék tetemes -, minél több szerencsétlen kisembert nyomorba dönteni, beletaposni a betonba, és végül hajléktalanná tenni. A módszerek: változatosak, és minden megengedett.
Vegyünk egy példát, például. Első ellenőrzés: meg kell várni, amíg a legtöbb iskolás gyermek kezd el tolongani az ajándéktárgy árusnál, egy hatvankilenc éve néninél, mondjuk, ha már összejön húsz gyerek, akik egyenként ezressel, ötezressel fizetnek és közben csak az árusító néni szemét figyelik, mikor lehet valamit elcsórelni, az már jó. Ilyenkor a háta mögül, le kell emelni egy (azaz: 1db.) képeslapot az állványról, s a lehető legdiszkrétebb mozdulattal az asztalra helyezni. Az idegösszeomlás határán álló elárusító néni szinte biztos, hogy nem fog adni blokkot a harminc forintos lapról. Teljes siker! Második ellenőrzés: van úgy hogy hiába várunk, csak nem akar jönni a gyereksereg, ilyenkor, sajna, meg kell játszanunk a gyanútlan turistát. Az a legjobb, ha idegenbe szakadt hazánkfiaként enyhén törjük a magyart, alkudozunk, laca-facázunk, elmegyünk, visszajövünk, fényképezőgéppel kattogtatunk, stb. Őszinte sajnálatunkra azonban a néni már tölti is ki a nyugtát. Azaz és hoppá, csak töltené, mert éppen az éppen betelt, az inkognitós haverunk előtti vásárlónak lett odaadva az utolsó blokk a tömbből. A remény tehát felcsillant! Nincs még veszve semmi! Néni: várjanak, legyenek szívesek, mindjárt hozza a fiam az új tömböt. Na, ilyenkor kell egy kicsit elbóklászni, elfelejtődni a tömegben, felszívódni a májusi napsütésben. Ha mégis odajönne ez a makacs öreg hölgy, kezében a friss, ropogós nyugtatömbbel, hozzánk e szavakkal: önök voltak azok, akik nem kaptak számlát?, akkor azt kell mondani, hogy mi ugyan nem kérünk számlát. (ugyanis a számla az az ÁFA-s számla, mi pedig ugye, nyugtát várunk) Teljes siker! Hát, ha még megtudjuk, hogy két ellenőrzésünk között egy másik megye ellenőrei is lecsaptak ugyanide? Ekkor már, mintha hájjal kenegetnének! Cupp, cupp.
Tisztelet a kivételnek! Ugyanis egy régi szerelmem is az APEH-nél dolgozik. Igaz, ő egy irodában. Egy okmány irodában. De, hiába villogtam felé, meg se ismert.
