elméletileg úgy néz ki a dolog, hogy a világ az mégis kerek, és szép gömbölyűűű :)))

arra jöttem rá, hogy ha az igaz, hogy mindig kezdődik valami új, mikor valami véget ér, akkor annak is igaznak kell lenni, hogy valami új csak akkor kezdődik, ha az a másik valami, aminek véget kell érnie egyszer, végre véget ért. (egy rendszeres szemilla-olvasónak ez a gondolatmenet nem okozhat nehézséget!)

szóval, tudom, hogy tudjátok, hogy elkezdődött valami új, és tudom, hogy már előre aggódtok: jesszus, épp, hogy felépült, már megint leugrani készül...
hát, barátocskáim, aki nem ül fel a lóra, mikor felépül a csonttörésből, az sosem szerette igazán a lovakat, vagy hogy is van ez... (mekkora hülye hasonlat)

na, jó.. na, jó.. nem így kellene boldognak lennem -belátom.
annyi okom van örülni: Nagyonokos szalagavatója, a szöszkék a jégen, Zsó kitünő tanuló és hatosztályosba jelentkezik, Ádi szeremes és végre felkel magától reggelente...
szóval igazatok van.

de Móra is megmondta: nem azt szereti az ember, akit akar, hanem akit tud.
és hurráááá! újra tele lett a szívem örömmel, és újra visszamosolyog mindenki, akire nézek.

szóval csak bátran! örüljetek velem, mert szükségem van rátok.
nemcsak a bajban, hanem az örömben is.
mert ti ismertek igazán, és kell egy hely, ahol akkor is én lehetek, ha igazán ismernek.