Vagy ahogy szokták mondani, aki nem veszi észre, hogy egyedül ő megy szembe a forgalommal, ráadásul, amikor a rádióból hallja, hogy egy őrült a közúton a többivel homlokegyenest ellenkezőleg, vagyis szemben halad, így rivall fel: Mit egy? Mindegyik!
Ez így részben igaz, ez a szemben haladás azonban elég relatív (már hogy ki-kivel) Viszont a rádió is csupán annyit hajlandó bemondani, hogy egy őrült az, aki a volán mögé került.
Arról elég jól hallgat, hogy a szabályok szerint, melyet a rádiót is felügyelő központi szerv hozott, ugyan tilos szembe menni, de lehetséges (legfeljebb nem ajánlatos)
Azután az ilyeneket szabályellenes különcöknek, furáknak, társadalom idegennek nevezik, értekezést írnak róluk, majd igyekeznek olyan távol kerülni tőlük, mint a leprásoktól.
Megtehetik. Hiszen a szabály ők maguk, mint ahogy az értékítélet, és a megrovás joga is.
És megtehetik ezt akkor is, ha netán maguk esetleg felmentést adnak maguknak néha-néha a maguk alkotta szabályok betartása alól. Mindez ócska duma lenne konkrétumok nélkül.
Igaz, őrült vagyok, de szerencsére nem remeg a kezem, ahogy a kormánykereket markolom, miközben jönnek szembe, mert a bekövetkezendő balesetben, melynek elég nagy a valószínűsége, biztosra veszem, hogy nemcsak én leszek áldozat…