Reggeli szürkület...félálom...gondolatomba már befészkelte magát a rám váró nap mázsás súlya....

- Hozzád bújhatok?

- Hát persze.

Takaróját elrendezi, átcsúszik a takaróm alá. Kinyújtom a jobb karom, vállamra teszi a fejét... vékony, szinte csont-bőr karjával átölel... hozzám bújik...mint a kisgyerek,... újra kisgyerek, oltalomért, bátorításért .. átkarolom ....megpusziljuk egymást.... évfordulónk van..... a 39.

Nem kezdődött jól a közös életünk...Ha visszagondolok az esküvőnkre, most már csak röhögni tudok...vagy sírni....valahogy senki nem törődött velünk...Talpig menyasszonyi ruhában megérkeztünk a városházára, kiderült, hogy az én kedvesem elfelejtett csokrot rendelni....amig mi a csokor után jártunk, a tanúk a presszóban jó alaposan leitták magukat...

Az esküvő...ott állt körülöttünk a volt nyilas apám, a volt karpaszományos őrmester apósom, a párttitkár bátyám, a párttag férjem és a városi titkár az ő tanúja.....díszes társaság.....

Az ebéd a mi falunkban volt..a sógorom nászajándékként hozott egy fél bírkát..mifelénk lakodalom birkapörkölt nélkül elképzelhetetlen lett volna...Anyám katolikus volt, az ágya fölött Mária-kép és feszület, mellette apám nagybátyjának Ferenc József-szakállas fényképe....szegény anyám lekapkodta gyorsan a falról őket, (mit szólnak a "pártos"  vendégek a szentképekhez!!!)de sokéves nyomuk a falon maradt.....Az ebéd elég kínosan zajlott, apám először saját verseivel, utána dalolásra-bírással próbálta oldani a hangulatot, de a helyzet csak rosszabb lett.....

A vacsora a férjem szüleinél volt, mi a párommal egy idő után kigyalogoltunk az állomásra, felültünk a vonatra (én menyasszonyi ruhában)...Anyósom azzal az indokkal nem jött el az esküvőre, hogy neki a vacsorát kell készítenie. Mikor mi megérkeztünk a vacsora félig kész, az egész lakás "szaladt", egyedül a mi "nász-szobánk" volt rendben.... mit tehettem, le a menyasszonyi ruhát, fel a mackóalsót és nekiláttam takarítani....mire a többiek egy későbbi vonattal megjöttek, én ismét felöltöttem hófehér ruhámat és újra én voltam az "ünnepelt"...ünnepelt????

A vacsora majdnem rendben lezajlott, leszámítva, hogy a már korábban is jó sokat döntögetett vendégeket itt érte el a végzet... Valahogy odakeveredett a szomszédék fia, aki szintén sokat ivott, szemet vetett a sógornőmre, és mindenáron be akarta csalni a mi nász-szobánkba....anyósom még idejében közbelépett...a legkisebb sógoromat a vasúti sínekről szedték össze....máig nem tudom, miért jött az az ötlete, hogy pont az esküvőnkön öngyilkolja meg magát...

A nem valami kecsegtető kezdet után a folytatás sem volt sokkal jobb....de ez már egy másik örténet....

Bújunk egymáshoz....kapaszkodunk egymásba....amig lehet....amig tehetjük....hallgatom a minden levegővételnél jövő hol sípoló, hol szörcsögő hangot...szívének össze-vissza erőtlen dobbanását...

- Feküdj a hátadra, Kedves,  nehezen lélegzel....most én bújok hozzád...fejemet a vállára teszem....átkarolom....most újra ő az erős..az óvó.....a biztonságot adó......de meddig.....