| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Káin gyermekei Ideje:: 05-11-2004 @ 01:37 pm |
|
|
|
|
| John Steinbecktől az Édentől keletre c. könyvet olvasom. Ebben az író felveti többek között a problémát, hogy Káin leszármazottai vagyunk, aki megölte testvérét, Ábelt, így mindannyiunkban megvan a gyilkosság, sőt a testvérgyilkosság rejtett ösztöne. Ez igencsak elgondolkodtatott, és el is keserített egy kicsit. Bár úgy gondolom, hogy a Biblia eleje mindenképpen csak mesének tekinthető, mégis minden mesének van tanulsága, ha nem is igazságtartalma. Az a tanulság pedig, ami egy testvérgyilkosságból vonható le, igencsak kétségbeejtő lehet... Szégyellem bár, de katolikus hitem ellenére sem ismerem túl jól a Bibliát, és Káin elűzése után a következő történet, amire vissza tudtam emlékezni, az Noé bárkája volt. Úgyhogy elővettem a Könyvet, és elolvastam az elejét, alaposan, jól átrágtam magam rajta. És nagyon megkönnyebbültem, szinte gyerekes öröm fogott el, amikor felfedeztem, hogy a felültetes ismeretekből ered az az elkeserítő nézet is, hogy egy testvérgyilkos leszármazotta az emberiség. Rajtam kívül is biztosan sokan vannak még, akik úgy hiszik, hogy Ádámnak csak két fia volt, Káin és Ábel, de erről a Biblia mást ír. "Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek." Noé pedig Szet leszármazotta volt, nem Káiné, és a vízözön után csak Noé és családja maradt életben. Aztán eszembe jutott valami bosszantó apróság, egy kiskapu: nem tudhatjuk, honnan származott Noé felesége és fiainak feleségei. Talán ők Káin leszármazottai voltak?... De hinnem kell, hogy nem így van. Nem is értem igazán, miért olvastam ezt úgy, mintha egy súlyos kő hullott volna le a szívemről. Nem hiszek abban, hogy Ádám és Éva, és Káin és Ábel valós személyek lettek volna, és ha mégis, már akkor sem lehet sok közöm hozzájuk. Miért olyan fontos akkor, hogy egy mese szerint Káin vagy Szet gyermekei vagyunk-e?... A választ, vagy inkább valami felsejlő, távoli ígéretét a válasznak A kis hercegben találtam meg. A kis herceg visszatért bolygójára a virágjához, és magával vitte bárányát. A báránynak azonban nem volt szájkosara, így nem tudhatjuk, megette-e a bárány a virágot egy óvatlan pillanatban, vagy élnek mind a ketten. Csak hihetjük , hogy így vagy úgy történt. És ez a hit, ahogy Exupéry is írta, sokmindent megváltoztat. Valójában nem az számít, Káin gyermekei vagyunk-e, hanem az, hogy ezt hisszük-e magunkról. Elhisszük-e azt, hogy a bűn az ereinkben folyik-e, vagy azzal a tudattal élünk, hogy a bűnt Isten eltörölte a világról, és mi már egy tiszta lelkű, új család sarjai vagyunk. Én szeretném azt hinni, hogy nem vagyok Káin gyermeke, a testvérgyilkosé. Elhiszem ezt, és mindegy, ki mit hisz, az én világom máris derűsebb ettől a gondolattól. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-11-2004 @ 01:37 pm
| Hozzászóló: zsoló (Ideje: 05-11-2004 @ 02:06 pm)
Comment: Kedves Timi! Bizonyára nem véletlen, hogy a kezedbe kerültek és elgondolkodtattak ezek a dolgok. Talán nem is annyira az a fontos, hogy testileg kinek vagyunk a leszármazottai, hanem, hogy lelkünkben, szellemünkben kit tekintünk szülőnknek, kire vetjük, kihez visszük láthatatlan mélyünkben halmozódó megoldatlan, sötét problémáinkat ill. örömeinket. Az átokvonalakat meg lehet törni, de egy ker. hívőnek számolnia kell azzal, hogy nem elég, ha elhatárolja magát a testben vétkes leszármazási vonaltól. Az eredendő bűn átka alól csak igei megtéréssel lehet felszabadulni . Valóban, Séth ága képviselte akkoriban az "áldott" vonalat, ma mindenki, aki Krisztusban hisz és megkeresztelkedik (A KERESZTÉNY HIT SZERINT) -kiemelés a más felfogású olvasókra tekintettel |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 05-11-2004 @ 04:46 pm)
Comment: Nem az a fontos, hogy kik az őseink vagy a szüleink, hanem hogy kik vagyunk mi magunk. Az első ausztrálok például fegyencek voltak, az ausztrál nép mégsem bűnösebb ezért mint a többi, és szerintem a bűnelkövetők száma sem több. |
|
|
|
|
|
