Füstös kocsma, hangos zene és két megfáradt barát.
A "világmegváltás" pillanataihoz érkeztünk. Mikor találkozunk mindig van egy pont, ahol lelkünk mélységében társalog a másikéval. Érzelmek, elvek, eszmék épülnek és dőlnek romba ilyenkor.

- Én "ellenzéki" vagyok. - mondta - Mindent ami közhely vagy sablon, utálok. Például nem szeretem a vörösrózsát, érted? Bejön egy szőkére festett hülye pi**a, kosárral a kezében és a sok balfa**nak osztja a vörösrózsát, azok megveszik és az összeszoláriumozott "futószalag-cica" barátnőiknek odaajándékozzák. Ezért ha valaki nekem vörösrózsát venne, megfojtanám egy kanál vízben. Érted ba*meg?
- Értem -feleltem, s válaszolni akartam, de ő belehevülve folytatta:
- Az ilyen ostoba emberek miatt tartunk ott ahol tartunk. Mindenki butul. Például megmondták: Gór Nagy Mária színi tanodájába véletlenül se vigyek magammal a felvételire Arany balladát, mert ki nem állhatja. Ma már minden kis hülyegyerek zsebében ott lapul egy Ágnes asszony vagy egy Walesi bárdok. Ezekkel a sablonokkal lehet kikergetni a tanárokat a világból. Ezért viszek mást. Ezért tanultam Wass Alberttől meg Baranyi Ferenctől. Őket annyira nem ismerik, mint  közhely Arany Jánost.
- Nos...én szeretem Arany Jánost és szeretem a vörösrózsát is. Teszek rá, hogy sablon. Egyeltalán, -mondom kissé ingerülten, hogy így lejáratta egyik kedvenc költőmet- mi az a sablon? Szerintem átestél a ló túlsó oldalára. Tudod minden korban van egy eszme, egy társadalmi trend és fentről, ezeket az eszméket különböző módon hintik el az emberek között. Például felkapnak egy költőt, aki pár évtizede hasonló nézeteket vallott és divattá teszik. Gondolj Petőfire, aki a rendszerváltozás környékén elég népszerű volt forradalmi nézeteivel. Ma már Petőfire nincs szükség annyira, ezért háttérbe szorult. Vagyis azt akarom kinyögni, hogy nem a rendszer által javasolt vagy ellenzett verset kéne megtanulnod, hanem azt ami benned, ott a szíved környékén oly kedves és borzongató. Nem érdekelne Gór Nagy Mária, nekem tetszik a Tetemrehívás és fix, hogyha felvételiznék rajt lenne a listámon. Azért is. Mert nekem ne mondja meg senki, hogy mi a jó és mi a rossz. Majd én eldöntöm. -saját magamat felpörgetve, ezekkel a szavakkal zártam le a vitát: 
- A vörösrózsáról meg annyit, hogyha egyszer megveszi valaki és odaadja neked azt a virágot, onnantól kezdve az a virág miattad hal meg és neked nyílik ki és bontja virágait. Ő pedig nem tehet arról, hogy néhány macskajancsi a csöpögős giccses szerelem jelképévé tette. Semmit nem tud erről, csak vázába rakod és ő hozza a virágait.

Hosszúra nyúlt a beszélgetésünk. Én makacsul ragaszkodtam az elveimhez, ő pedig azt mondta, hogy néha muszáj engedni, hogy az ember elérje a célját....

Lehet...

Mindenesetre a sablonokról alkotott véleményem rendíthetetlen.