| Ma olyan dolog történt velem, amit nem is vártam. A két lányomnak van egy kis barátnője, aki nem messze lakik, és az édesanyja meg az én barátnőm. Két éve ismerkedtünk össze a játszótéren. Mint ahogy szegényebb embereknél ez szokás, kölcsönösen segítettük egymást, amivel tudtuk. Ő sokat elhívta a gyerekeket játszani, főleg mielőtt a legkisebbet szültem, mindennap jött a két lányért. Igazából volt egy kis lelkifurdalásom is, mert úgy éreztem, nem tudom viszonozni a kedvességét.
Aztán fordult a kocka. M., a barátnőm egy napon nagyon beteg lett. Egész nap fájlalta a fejét. Elment egy közös ismerőshöz, panaszkodott neki, hogy rosszul van. Haza is ment, és az ismerős aggódott érte, este felment hozzá. A kislányát sírva találta otthon, mondta, hogy az édesanyja nagyon beteg. Rögtön szaladtak a szomszédasszonyhoz, aki kihívta a mentőt, aztán a kórházból rögtön vitték a közeli nagyvárosba, ahol műtötték, mivel agyvérzése volt. Ugyanis nem ment orvoshoz a magas vérnyomásával.
Kiderült később, hogy leépült szellemileg. Nem ismert meg sokszor, sőt más családtagokat sem, talán csak az édesanyját. Most visszaadhattam a sok segítségét, a kislánya rendszeresen jár hozzánk játszani. Ma, mikor meglátott, már örömmel futott elém. Mikor még a kórházban volt M., megkértem néhány misszióban dolgozó ismerősömet és egy levelezőlista tagjait, hogy imádkozzanak a gyógyulásáért.
Ma este felmentem hozzájuk. M. édesanyja, aki most a lányát ápolja, örömmel mesélte, hogy jobban lehet már kommunikálni vele. A barátnőm elmesélte, hogy olvasta az egyik újságban, hogy Michael Jacksontól elvették a gyerekeit, vagy el akarják venni, pontosan már nem emlékszem. Vagyis már újra tud olvasni és meg is érti a cikkeket. Olyan jó, hogy már gyógyul, fogom is kérni az ismerőseimet, imádkozzanak még. Hiszek az ima erejében. |
