| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Jó estét! Ideje:: 12-10-2006 @ 09:34 pm |
|
|
|
|
| Szép jó estét. Írok elalvás ellen. Múltkori blogkezdeményem a gépem hibájából másfél oldal után nemes egyszerűséggel eltűnt, ez az én formám, pedig ezalkalommal sziporkáztam mint állat. Amúgy éppen a pechsorozatomról számoltam volna be, ez is csak azt bizonyítja, hogy nem füllentek, tényleg üldöz a balszerencse. A lényeg az hogy kiruccantam a manóval és az ő babahordozójával a belvárosba, előtte kicsíptem magam kapva kapva az alkalmoin, hogy vééégre kimozdulok kicsit, s bár lehetőségeim korlátozottak a pocakom, a fenekem és a konyhásnéni karom miatt, azért sikerült legalább félnőt magamból faragonom ezalkalomra. Elindultunk, útközben a helyért tülekedvén sípcsonton lódítottam egykét figyelmetlen embert, közben elkezdett elhalni a karom a zsibbadás után, mert nem nehéz a babahordozó csak piszok kegyetlen úgy cipelni hogy el kell tartani magamtól, s mikor a bankba értünk, ez volt az úticél, jött ezeréves borchitises öreganyó posztókabiban posztómamuszban fekete kendővel a haján, és a girbegurba kétes tisztaságú ujjaival megsimogatta babukám arcoskáját, a kedvesem mindenkire mosolyog még előítéletek nélkül pedig anyókának még két bibircsók is volt az orrán, aztán krahácsolt egy jó nagy zaftosat mami, a mutató és hüvelykujjával körbetürülte fogatlan száját majd állt volna neki újra tapizni picurka pufipofiját mikor is felhörrentem, hogy na azt már NEM! Aztán helyesbítettem hogy elvegyem az élét a kiáltásnak, (...bennem megvan az idősek iránti tisztelet, csak nem jöttem még rá, hogy miért élnek vissza vele öreganyáink...)netessék haragudni de éppen mi következünk. Felpattantam mint akit se**be rúgtak, kaptam a hordozót mint pihekönnyű terhet és eltűntünk mami elől. Még az kell, hogy valami idegen ragasszon ránk valamit mikor a göthös családom egyik tagja sem merte ezt megtenni, pedig így télelőkor mindenki taknyos prüszköl göthöl krákog. És itt még ugye nincs vége a sztorinak. Be kellett mennem egy bizonyos hivatalba is, okmányokat kikérni a bébimnek, itt már akkor a protekcióm mint egy ház, bánja is a pénztárcám bár nekem megéri hogy ügyfélfogadási időn kívül jövökmegyek papírokért intézkedni. Ez is megvolt, az irodaház ajtajából még beintettem középső ujjammal a bürokráciának, a fehérborítékokkal még ő sem képes versenybe szállni, s nagy boldogan indultam hazafelé picurral. Lóbáltam volna vígjó kedvemben a karomat is, ha még éreztem volna, de az akkorra már érzéseim szerint feketedett, és le akart esni. Bandukolunk, bandukolunk, a hivataltól kb 15 percnyi sétára lakom, tehát nem vettem igénybe az átkos tömegközlekedést megkímélvén ezzel embertársaim néhányának lábszárát, és legalább cseppike is levegőzött. Azt meg hogy a mami hogy szenvedett el lehetett felejteni, mert a gyerekkorú édesdeden rigatózva csicsikált a kisszékében. Megérkeztünk a lépcsőház elé, én megpróbáltam nem gondolni az előttem tornyosuló négy emeletre, és a karomat egyre jobban húzó vonó leszakítani óbáló szemét babahordozóra, de rájöttem, mire felérek hiába is próbálom figyelmen kívül hagyni ez bizony tudatosulni fog. Mentem mendegéltem lépcsőről lépcsőre, extra tartós rúzsomat rágcsálva lestem hogyan ébredezik minibarbi, kabátom suhogott extra bő nadrágom lengedezett a slungtól, ahogyan a lépcsőfordulókban vettem a kanyarokat, s egyszercsak érzetem hogy hoppá, közeledik a lépcső, a kezem kiszakad, de már nem a súlytól, hanem attól hogy az ösztönöm felrántotta a karom babátul hordozóstól, hogy tompítsa a becsapódást, és sikerült, a hordozó éppenhogycsak koppant, helyette én csapódtam be. 96kg tisztasúly...katasztrofális volt. Teljes hosszomban, ami azért nem semmi mert 175 magas vagyok vágódtam végig a lépcsőkön. Babuci elkezdett bömbölni, asszem megijedt, én nem különben, tehát kikaptam a hurcibából, magamhoz szorítottam s mint a nyárfa remegtem. Felszaladtam a lakás elé, berontottam, ladobtam a kezemből mindent és lázasan nekiálltam vetkőztetni manócit, pelenkacsere céljából, s titkon kerestem nem e ütöttem meg valahol szegénykét. Ő már vigyorgott. Fogatlan arca csak úgy sugárzott a rá zúdított idétlen mondókáktól, vagy talán a remegő kezem csiklandozta, nem tom, 3 perc alatt nyugtáztam, hogy az ijedségen kívül más kárt nem tettem az Életemben. Akkor leültem bőgni...majd átöltözés közben nyugtáztam hogy a jobb térdemről lejött a plezúr. Majd láttam, jééé a balról is, sőt az már be is kékült ami azt jelenti hogy holnapra fekete lesz. És hát a karom? Aki próbált már valamit reflexből lefékezni, megfogni, elkapni az tudja milyen az az izomláz szerű fájdalom ami arra késztet hogy a legkisebb mozgást is elkerülje az ember. Hát így lett, a térdem már sárgul, és leülésnél felállásnál fájogat, de nem vészes. (...most nézem csak azértis beírtam amit akartam és egyenlőre nem tűnt el, véget érőben van a pechsorozat?..) Ma. Erzsébet, Katalin és Éva napot ünnepelt édesanyám munkahelyi gárdája az xy pártszékházban. Én elmentem vele, mert anyu anti alkoholista és anti evő, így gondoltam pótolom a hiányosságait. A helységbe érve már éreztem jó lesz a hangulat, minden falról plakátok vigyorogtak rám a kedvenc pártom színeivel, s a színeket képviselő jólismert arcokkal, a fene egye meg! Hát hogy lehet így mulatni? Ebben az enteriőrben az ember automatice nekiáll politizálni. Illetve nekiállna ha lenne kivel. Mert rá kellett jönnöm, hogy a megjelentek többsége azt sem tudja hol vagyunk, mi az az xy párt, és hogy ő van e kormányon vagy nem, vagy kire szavaztak egyáltalán, és különben is egy a fontos, hol a pia????!!! Sajnálom az anyámat, hogy 56 évesen rokk.nyugdíj mellet ilyen munkát kénytelen 3 szakmájával vállani, és egy csapat suttyóval fárasztani az agyát IS napi 5 órába, mikor a muka amit végez önmagában is olyan fárasztó hogy az csak na. Egyszer elmentem vele segíteni, nemk viccelek kérem szépen, alig bírtamhazajönni, pedig én nem vagyok piskóta. Hát igen anyát megedzettük, s megedzette az élete is Mindegy, tudom nem lehet általánosítani, de ez pont a negatív példa volt, ilyen munkát nagy többségében csak suttyók végeznek, akik nem értenek semmit a világból, háborognak mindenért, de közben nem tudják kire szavaztak, vagy ha tudják akkor az volt a motiváció xy párt mellett hogyhát arra szavazott az egész utca majdnem, meg a Rózsika is. Emellett tudatosan butítják magukat tömény italokkal töménytelen mennyiségben. No comment. Ezen felháborodva én már nem is ittam csak vizet, enni is csak keveset, amjd beálltam a táncteremajtóba röhögni. Szemét vagyok, mert én voltam a legfiatalabb, az átlag életkor a 75 és a halál között volt, mivel éppen akkor tartottak valami nyugdíjasklubbi bulit is, szóval jó volt. Öröm nézni a mi szegény pénztelen kisnyugdíjasainakt ahogyan kirittyentve ropják a BoniM-re vagy hogy miként vedelik a kannákból kiporciózott tablettásbort, és hogyan sminkelnek a WC-ben újra a tipikusciklámenszínű rúzsaikkal a következő lassútáncmenetre készülvén. Jól szórakoztam, és még mielőtt bárki megvetne a cinikus netán tiszteletlen hangvételért elárulom, igenis tisztelem az időseket, a tisztességben munkában megöregedett időseket, és végtelenül együttérzek a kispénzüket beosztó mamával és papával, de higgye el nekem bárki, nem az fog a kevés nyugdíja miatt panaszkodni aki tejecskét eszik kenyérrel reggelire ebédre és vacsorára, hanem az aki xy korszakban alaposan jóhelyre állva szép kis nyugdíjt biztosított magának öregkorára és most éppen jobb dolga sincs mint hogy szórakozzon, és hőbörögjön azon, hogy milyen sanyarú a sorsa, és hogy milyen szerencsések!!!!! a mai fiatalok, mert bezzeg ők!!! Remélem én sosem leszek ilyen. Én olyan szeretnéklenni mint az én nagyim de erről majd legözelebb mesélek. Ilyen volt a mai nap, most már menek aludni pápá mindenkinek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-10-2006 @ 09:34 pm
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 12-11-2006 @ 07:58 am)
Comment: Címet adtál már a regénynek? Szerintem itt az ideje. :) Ezen a részen nem tudtam sokat mosolyogni, de attól még szívesen olvastam. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: wanderer75 (Ideje: 12-11-2006 @ 02:58 pm)
Comment: Egyetértek azzal, amit a siránkozó nyugdíjasokról írtál. Nagyon nem szeretem, mikor az emberek a pénz miatt nyavalyognak, miközben vagyonokat költenek mindenre. (Nyilván a pénz nem teszi boldoggá őket.) Vigyázz magadra és a kicsire, ha legközelebb sétálni mentek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 12-11-2006 @ 09:31 pm)
Comment: Szia Csilla! Ezen a bejegyzéseden jót nevettem, főként a "terüléseden", na persze átélni már nem is annyira nevetséges. Tudom. És így a gép előtt, jót mosolyog az ember. Azokat a nyugdíjasokat, akik siránkoznak nem minden esetben kell sajnálni, ugyanis vannak olyanok, akik sok-sok évet ledolgoztak, de a pénz kevés volt, de vannak olyanok is, akik nem dolgoztak és csak minimális nyugdíjat kapnak. Ez van, ilyen a rendszer.
puszillak babucistól: gaby |
|
|
|
|
| Hozzászóló: emericus (Ideje: 12-12-2006 @ 08:06 pm)
Comment: Jó, sőt remek. Külön jó, ahogy a megpróbáltatásaidat leírod. Olvastatja magát. Jó egészséget Nektek, kalandokat és jó blogozást Neked!
|
|
|
|
|
|
