Annyiféle vers születik az oldalon, annyi beszédes címmel, hogy úgy gondoltam, egy pillanatnyi állapotot kivetítve, ezeket a címeket beleszövöm egy versbe. Gondolom, többen felismeritek a vercímeket, még ha itt-ott elláttam őket egy-egy raggal. Szerintem itt a blogban elfér bohóckodásnak :)

Letészem a lantot. Az oldalon, alant ott,
Tizennyolc év Csalódottsága virít,
míg az oldal tetején valaki csöndben
Bukowski szarába lépett.
Gyötör a Féltékenység, hogy írhatott
ilyen szépet.
Uram! Tán Felépül majd még a lelkem,
pláne, ha néhány sorból A múlt fátyla lebben.
Tenyeremben sántít a toll, ahogy
megszabadul egy Olcsó vallomástól,
s míg belül a Lélekszomj fojtogat,
Lassú menüettbe kezd az ihletett pillanat,
hogy Karácsony szellemének hódoljon
az egész világ! Köröttem Fecnik,
rajtuk kusza sorokban Álomország épül,
valahol mélyen Reggel születik
ott legbelül, s bár helyzetemre
ráSzámol az éj, még eltűnődöm
Egy elmúló nyári nap emlékén.
Árnyékrajzokat fest az este,
a parkettán, apró nyomokban
Papír Repcsi balesete, s a zuhanás
Elszórt rezgései a térben.
Érzem, ahogy kiújul a migrénem,
s Szomorkásan nézem, ahogy a
tévében két szép csúnya ember
Libatáncot reppel.
Mi szürke e Földi lét, Félek,
sose érik el a Dec. 8-i haikuk
virágzó szellemét, s mindaz, mit
tehetnénk azért, hogy ne így legyen,
csak Kedves gesztus lehetne
Tőlem Neked.
A fürdőben a Burkolat megreped,
ahogy a villogó képernyőn felhangzik
egy Auswitzi karácsonyi ének,
s a fregolin a ruhák száradása
olyan lesz, mint Esőben a fények.
Megtörni látszik Az igazi áldozat.