némán élünk egy más mellett. nem törődünk a másikkal.
nem tudunk hallgatni - meghallgatni.
s minket sem hallgatnak meg.
pedig beszélni szeretünk. panaszkodni, leginkább. s oly ritkán van alkalmunk kibeszélni magunk, hogy amikor végre jön valaki, aki hallgatni tud, aki odafigyel, azt elárasztjuk. csak mondjuk, mondjuk, panaszkodunk - s persze csak magunkról beszélünk, hisz örülünk, hogy valaki végre odafigyel ránk. azt pedig már észre sem vesszük, hogy most mi nem figyelünk oda a másikra.

ördögi kör.

többet kéne Beszélgetnünk...