Karácsony előtt 2 nappal.
Mindjárt itt a karácsony, és én már nagyon fáradt vagyok. Pedig még mennyi minden van hátra!
De jó irányban vagyok - látom a végét! És ez jó hír. Sok minden nem jó, de ha önmagában nézzük: ez jó.
Mi nem jó? A Kicsi először is belázasodott. (hogy az oviban miért nem vették észre - azt nem tudom. Mikor hazaértünk, akkor dőlt furcsán el és közölte, hogy ő most tán aludna. Akkor fogtam gyanút és nyertem. Sajnos.) Mivel a nagyik is erősen küzdenek a köhögéssel (anyám különösen képes elhagyni magát alaphelyzetben is, nemhogy amikor megfázik), elmentem betegállományba. Ez nagy szó, mert általában nem teszem meg. De mivel kollégáim sűrűn kihasználják, hogy én nem megyek begsibe, mert vannak nagymamák, ezért ők saját gyermekeikkel otthonmaradnak. Most én tettem - és nem érdekel, hogy nekik tetszik-e. Mindegy, egy szó mint száz - itthon vagyunk és ápolom, mert bizony még mindíg randán köhög, hőemelkedéses, és folyik az orra. Mandulagyulladás - igazság szerint már hetek óta kerülgetjük, most utolért.
Még mondtam is magamban, hogy oké - de akkor karácsonyra nem kérek betegséget. Egyszer már volt ilyen - vagy 5 éve.
A Nagy és az Apja hol balra dőltek a láztól, hol jobbra. Én rohangáltam a lavórral egyiktől a másikig + a kicsit szoptattam, és kevergettem a teámat potyogó könnyekkel, hogy nekem lehet csak ilyen rossz ezen a szép ünnepen.
Mindíg elhatározom, hogy szép, nyugodt, veszekedésmentes, rendes ünnep lesz....
Tegnap este elintéztük az utolsó vásárlást. Az egyik ajándékot elhagytam - a sajátomat. Hogy miért? Mert béna vagyok és kapkodok. Az autó ajtajának támasztottam (tudom miért! Mert az előző autónk - amit összetörtek - ha kinyitották a csomagtartóját, akkor minden ajtaja nyílt. Ennek a jobb hátsó ajtaja egyáltalán nem nyílik, úgyhogy a csajok is csak egy ajtón közlekednek...) Kötelességtudóan visszavittem a bevásárlókocsit, a párom meg kiállt a parkolóból - anélkül hogy betette volna a csomagot. 3000 FT - valakinek tuti jól jött - ez egy kerek fénykoszorú (koszorú - kerek nem?) van vagy 60 cm. 2 éve fájt rá a fogam - de én szúrtam el. Mire észrevettük, hogy nincs az autóban - eltelt még vagy 2 óra mivel mentünk a következő "vásárlóba" - ahogy a Kicsi hívja - már régen elvitte más.
Azért megint jöttek a jó dolgok! Kérdem drága páromtól: ugye ne vegyek beiglit? Van egy tuti receptem - sütök.A válasz: és ha elrontod? Azért 1 ehető legyen! Köszi. Önbizalom fejlesztésnek annyi... Ja, még választott egy sapkát.... Rettenetes! Erre én is betettem egy sapkát - magamnak. Az legalább jól néz ki. De Őt nem érdekli, csak azt hajtogatja, hogy utálja, hogy fázik a füle és a nyaka (sálat nem vesz és nem gyerekkori "űrhajóssapkát" vett- bár komolyan felvetette ezt az ötletet).
Ma vissza kell vinni a Kicsit a dokihoz, plusz a Nagynak is lesz este karácsonyi ünnepsége az edzőstársaival. Sütni kell ma mézeskalácsot. Meg vasalni kell, takarítani, mosni...
Ja anyóspajti közölte, hogy vegyünki valamit magunknak és majd örüljünk. Erre mi nem vettünk - ezt gyűlölöm a legjobban! Vedd meg magadnak, add oda és majd örülj ha ÉN átadom... Erre közölte, hogy ma "szaladjunk el a pakisztáni boltba - mert ott olyan jó dolgok vannak".
NEM! Az elszaladás az minimum 2 és 1/2 óra ténfergés, és minden piszlicsáré giccses holmira azt fogja mondani hogy ez milyen klassz és ez a mi lakásunkba pont jól mutatna. 2 és 1/4 óra után fáradtan valamire rábólintunk és ő diadalmas mosollyal közli, hogy fizessük ki....
A Karácsonyi Nagy Pihenésem a következőképpen fog alakulni:
24 - hajnalban - főzés, délre- anyósom, este - otthon.
25 - anyukámék, este - csomagolás! (ruhákat...)
26 - anyósommal együtt indulunk a párom keresztanyjához. Ott is alszunk, és ha leérünk délre akkor én segíteni fogok mosogatni mint minden évben. Meg főzni, meg teríteni, közben a lányaimat irányítgatom és szépen nyugodtam meghallgatom a pletykákat, közben bezsákolom majd azt a kb 4 kg műanyag fröccsöntött szemetet amivel elárasztják a csajszikat. A párom az unokatestóival megvitatja az összes autós dolgot, és míg ők boroznak a férjem kólázik és eszik, eszik és eszik.27-én este haza, és én 28-án már dolgozom.
Ja, nálunk 23-án éjszaka már jön a fa, mert ugye ebben a kicsi lakásban nem tudunk jobb megoldást! Úhogy még szombat éjszaka néhány pincejárat és csendes szitkozódás vár minket - miközben a gyerekek alszanak. Az művészet! Egy 2 méteres fát halál csendben bevonszolni és feldíszíteni!
A csúcs: drága férjem éjjel lázas volt. Ha lázas kb 41 fokig meg sem áll a hőmérő.
Én már szóltam az angyaloknak, hogy ne tegyék ezt velem... Képtelen vagyok egyedül felcipelni az elsőre a fát! És ennyi ajándékot becsomagolni. A többit vállalom.
És ilyenkor mindíg rájövök: nem kérek semmit csak EGÉSZSÉGET! Mert akkor van nyugi, és béke. A többi meg hab a tortán! (basszus - elfelejtettem túrót venni a tortához!)
MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK. ÉS EGÉSZSÉGET!
