Na, igen kénytelen voltam visszanézni mit írtam legutóbb! Jelentem jelentős javulás nem történt, pedig nem bánok kesztyűs kézzel az életemmel.

Apu tényleg jobban van, mint mikor kijött a kórházból, de látható, hogy ennél jobban már nem lesz. Nagyon nehezen megy, és a nap 80%-át végigalussza. A többibe belefér az evés és a tévézés, esetleg némi szociális interakció a családdal. Most már nincs más dolgunk Anyuval, csak hogy a maradék idő szép legyen. (Ez így kimondottan fellengzős, és nagyképű, figyelembe véve azt, hogy két-háromhetente vagyok otthon egy hétvégét. Tehát a "dolog" Anyura hárul.)

Az egyetem megint sz*rakodik, már elnézést a csöppet sem irodalmi kifejezésért. Ha rajtuk múlik, még három és fél évig itt aszalhatom a fenekemet, pedig az első szakomon már negyed éves vagyok. A másodikat pedig szerettem volna leadni. Önhibámon kívül nem volt megfelelő az első félévem, újra kellett volna kezdenem, de akkor nagyon kicsúsztam volna az időből. Így inkább lemondtam róla. Úgy tűnik nem kellett volna. Most ha akarom, ha nem meg kell csinálnom. Szakpárra jelentkeztem, így csak együtt adhatom le mind a két szakot. Persze ezt senki nem tudta volna egy évvel ezelőtt közölni... Minek van Tanulmányi osztály ezen a kipingált egyetemen???

Hogy a szigorlatot már ne is mondjam... Meg a vizsgák, jegyek, azt hiszem még az lesz a legsimább játék ebben a félévben (ami persze nem azt jelenti, hogy egyszerű), pedig az órateljesítésektől rendesen görcsöltem. Mindegy! Majd az Öregúr segít, mert én már nem látom át ezt az egészet!

A pasas??? Nem javult semmi, pedig most legutóbb már rendesen bekeményítettem szövegben. Próbálom újra és újra lekommunikálni a problémákat, de nem marad semmi nyoma. Most már egészen csúnyán próbálkoztam látható eredmény nélkül. Így kénytelen voltam áttérni a nevelő célzatú gonoszságra. Nagyot koppant a kicsike, amikor megcsináltam vele ugyanazt, amit ő szokott velem. Csúnyán otthagytam "éhesen", miután én már jól voltam. Kicsit kiborult, elment elszívni egy cigit, és elaludt a konyhaasztalnál. Ennyit a lelki megrázkódtatásról. Fölébresztettem, és megbeszéltünk ezt, azt. Kicsit én is ki voltam borulva (na jó, nem kicsit), és végre nem szépítgettem, nem fogalmazgattam, finomítgattam semmit. Egyszerűen kimondtam amit kellett, és vártam valami reakciót.

"Megérdemeltem."

Ennyi és nem több. Hogy levonnánk valami tanulságot, nem. Hogy elgondolkoznánk azon a mi történt, nem. Nem értem, hogy hogy működik a kölyök. Egyszűen egyre reménytelenebb vagyok, annak ellenére, hogy megint megígért mindent, és persze igyekezett azonnal kárpótolni.

Azt hiszem így még dühítőbb. Olyanokat tesz velem, ha összeszedi magát, hogy az valami eszméletlen. Hihetetlen szerelmes és szenvedélyes, őrjítő és kielégítő tud lenni.

Minden hisztim után egyszer.

Nem értem miért van erre szükség. Miért kényszerít bele olyasmibe amit utálok. Nem szeretem a hisztit, és neki sem kellemes éppen.  Nem várok 1000%-os teljesítményt minden alkalommal, nincsennek is nagy igényeim vele szemben, csak annyit, hogy figyeljen egy kicsit oda rám. Hogy ehhez miért kell nekem palávert csapnom??? Nem értem!

Nagyon olyan érzésem van, hogy ha most nem embereli meg magát a következő önző, bunkó húzásánál nagyon dühös leszek. Akkor pedig szétkapom, mint Floki a lábtörlőt, és kiteszem a lakás küszöbére tanulságul a darabkáit. Engem így még egyszer nem aláz meg. Erre kimondottan érzékenyítve vagyok.

Valahogy jókedvet csinál mégis a napsütés, meg az, hogy a barátaim többsége, ha nem is gondtalan, de jól van, kiegyensúlyozott. Ez igen ritka együttállás.

Exkedves viszont még mindíg nincs jól. A zenei dolgai igencsak kezdenek beindulni, ami nagyon jót fog tenni neki, de pénzügyileg iszonyú gázban van. Ráadásul önhibáján kívül. Több hónapi fizetéséhez nem bír hozzájutni, a lakás meg úszik. Különösebben nem is reklamálhat, mert "nemhivatalosan" dolgozik. Nagyon kellene néhányunknak imádkozni érte! Én beszéltem az Öregúrral, de jó lenne, ha más is kérne neki egy kis protekciót!

Ja, lottóztam!!! Lett egy kettesem az ötöslottón. Kb. 900-1000 Ft-ot fizet. Komoly, nem, és mindezt úgy sikerült összehozni, hogy az összes horoszkóp szerint nekem az a "szerencse kegyeltje vagyok" hét volt! Te jó ég!!!

Befejezem, mert mennem kell a dolgomra!!!

Éljen a tavasz, a szerelem, meg a többi!!!