A feleségem szüleinek a lakásában három falióra van. Mind a három másként jár, illetve más időt mutat.
A konyhai óra például késik. De nem akárhogy! Megfigyeltem a másodperc mutatóját; amíg lefelé tart, tehát a 12-es számtól a 6-ig, nincs vele semmi baj. De amikor már felfelé kapaszkodik, úgy háromnegyed óra táján, meg-megakad; két másodperc alatt csak egyet ugrik. Olyan, mint amikor a hegymászó feljebb lép a meredek sziklán, de a bakancsos lába visszacsúszik az előző támasztékra.
A konyhai óra késésének számos következménye van. Például, hogy csak egyet említsek, a tojás rendszeresen lágyabbra sikerül az elvárhatónál (Bosszankodás, rossz közérzet, fejfájás.).
A nagyszobai falióra viszont siet. Nem is akármennyit: egy nap alatt legalább öt percet.
(Talán azért, mert ezt az órát Anyósom valamikor régen Szovjetunióból hozta, s az óra minden áron utol akarja érni a moszkvai időt.)
Ennek az órának az időmérése is számos következménnyel jár. Például, ha ehhez képest indulok a buszhoz, még jó sokat kell ácsorognom a megállóban (bosszankodás, rossz közérzet, fejfájás), vagy nem arra a buszra szállok fel, amilyenre egyébként szállnék. Mondjuk, azon a másik buszon (amelyikre egyébként szálltam volna) megismerkednék egy kedves lánnyal; megszeretnénk egymást; én elválnék, stb., stb. – máris megváltozna az életem. Vagy az a busz lerobbanna útközben; a vezető leszállítaná az utasokat, köztük engem is, de arra jönne egy ismerősöm autóval és felajánlaná, hogy hazavisz; útközben karamboloznánk, és én meghalnék…
Ezekkel a példákkal csak azt akarom mondani, hogy minden mindennel összefügg, befolyással van; a Determináció általános törvényének engedelmeskedve.

S most, evvel a kissé filozofikus gondolattal kisérve szeretnék rátérni a harmadik falióra esetére.
Ez az óra a kisszobában van, abban a szobában, amelyben az Apósom haldoklik.
Ez az óra nem siet, és nem késik. Hanem áll.
A fenti gondolatból kiindulva; én állítottam meg.
De ez sem segített…