Csodálatos ez a januári tavasz! Ez a lágy napsütés, meg minden.

Hogyan történhetett ez?

Megmondom őszintén, én nem nagyon hiszek az olyan badarságokban mint: globális felmelegedés, klímaváltozás, meg hasonló földhöz ragadt elképzelések.

Szerintem a következő történt:
Először is az időt, s annak mért részeit, például az évet, s benne az évszakokat, úgy kell elképzelni, mint egy szivárványos gömböt. Mondjuk, mint egy felfújt lufit, vagy még inkább egy szappanbuborékot.

Namármost. Mint a költő is megírta egyszer, ennek szövedéke minduntalan felfeslik valahol. (Az Isten dolga, hogy gyorsan tűt, cérnát kerítsen, s befércelje.) Tehát, keletkezik egy kis rés; most éppen a júliuson, s ezen a kis lyukon átszivárog némi áldott napsütés ide, a mi januárunkba. Mivel nagy utat kell megtennie, hevét nagyrészt elveszti, marad a fény, a napsütés.

Tegnap egy jól táplált légy szállt a monitoromra. Szóval te is átjutottál a résen egy napsugár oldalsodrásában? - mondtam neki, s elcsíptem szivárványos szárnyainál.

Aztán odavittem a nyitott ablakhoz, s kipöcköltem.