Újsághír: “Budapesten az V. kerületiek (több mint 21 ezer), vidéken az egriek (11 ezer) jártak élen a Fidesz által néhány hete útjára indított nemzeti petíció aláírásában”
Majdnem a gyomromhoz (mélyütés) kaptam e hír olvastán, de csak majdnem, mert rögtön el kezdtem gondolkodni. A felületes olvasó ez alapján talán azt is gondolhatja, hogy Eger valami Fidesz-sasfészek, vagy mi az ördög, pedig erről szó sincs. (Legalábbis remélem.) Egyszerűen arról van szó, hogy az itteni Fidesz aktivisták igen aktívak. Ami, nem volna baj – milyen legyen az aktivista, ha nem aktív -, de megfejelődnek egy nagy adag modortalansággal és bunkósággal. Erre ékes bizonyíték az alábbi (megtörtént, valóságos, igaz) eset:
Van nekem egy árusom, a Béla bátyám (nem bátyám, de itt, Egerben, régi szokás, hogy bátyámnak nevezzük a szívünkhöz közelállót), aki a város egy frekventált helyén árul ezt-azt, most nem részletezem mit. A lényeg a lényeg, hogy egy talpig becsületes nyugdíjas bácsika, egy az igazak közül, akik kevesebben vannak, mint két kezemen az ujjak száma. Egyik szemét kimarta valami savas munka, aztán negyven évet húzott le a postán, rengeteg pénz ment át a kezén, de mindig tiszta maradt. Nos, a múlt héten odaódalgott az asztalához két fiatal demokrata, vagyis az aktivisták, hogy írjon alá. Bála bátyám mondta, nem, ő nem ír alá. A két buzgó aktivista kérdi, miért nem. Béla bátyám mondja, nem mert nem, és kész. És, hogy hagyja őt békén a két aktivista. Jó, az aktivisták el. Ámde másnap jönnek megint, hogy márpedig írjon alá, ha jót akar magának, meg különben is, mi az hogy nem ír alá, és hogy miért nem ír alá, ezt magyarázza meg. Béla bátyám mondja: jól van, akkor megmagyarázom. A két aktivista fülel, orruk is fülel, szemük is füllel… Béla bátyám: Csak! A két aktivista, két szomorú kutya: el. Hanem harmadnap megint odabokáznak az én jó Béla bátyámhoz, az aláírás véget, meg hogy nem lesz ennek jó vége, különben is van e neki közterület engedélye, hogy itten árul sok egyebet, meg egyébként is ez közterület… Na, de már erre Béla bátyám is felkapta a vizet (mert, amúgy elég indulatos ember), tudják, ki adta nekem az engedélyt ide? Nem maguk, de nem ám, hanem (és közben mutat a Városházára) a Nagy Imre! Jónapot! Erre a két fiatal demokrata aktivista: tudjuk mi már miért nem ír alá maga, mert maga biztosan egy kommunista! Nahát, mondja Béla bátyám, kommunista azért nem vagyok…
Eddig a történet, s most jöhet a tanulság, illetve a következtetések, következmények. Azon túl, hogy történetesen tudom, Béla bátyám olyan keresztény, ha délben megszólal a város tizenöt harangja, bárhol is van, megemeli a kalapját, és soha semmilyen pártnak nem volt a tagja, ám ez a két nyikhaj - akik a rendszerváltáskor jó ha óvódások lehettek, és azt se tudják, hogy a kommunizmust eszik e vagy isszák - veszi a bátorságot és lekommunistázzák, nos ennél csak döbbenetesebb és szomorúbb, hogy a Fidesz még mindig itt tart, aki nincs velünk, az ellenünk van, és így tovább. Mondjuk, azt el sem tudják képzelni, hogy valaki azért nem ír alá, mert akkor lakcímét is kiszolgáltatja, viszont nem akarja, hogy kéretlenül, névreszóló pártpropaganda anyag árassza el postaládáját minden egyes választás alkalmával. És azt se tudják elképzelni, hogy lehet valaki szuverén és öntudatos, aki egyszerűen rühell alá írni bármit, aki mondhatja: csak. (Nincs bosszantóbb ilyen ideológia-fertőződötteknek, mint ha valaki azt mondja nekik: csak.) Másrészt, mindig örömmel tölt el, ha látom, hogy egy álarc lehull, a szép szavakon túl ott a vérvalóság. Az viszont elszomorít, hogy e két nemzetiszalagos ifjú titán, csak a náluk gyengébb, öregebb, esetlenebb előtt merik levetni álarcukat. Elszomorít, mert evvel gyávaságukat és képmutatásukat bizonyítják, amiből nem lehet kinőni, és ez a jövőre nézve nem sok reménnyel kecsegtet.
Mindenesetre, Béla bátyám, morálisan messze túlnőtt ezen a két bunkón, még ha csak nyolc általánosa is van, mondtam is neki, amikor elmondta nekem az esetet, Béla bátyám, büszke vagyok rád, és megveregettem a vállát.
Utószó: sajnos, másnap nem tudott dolgozni menni, mert felment a vérnyomása 220-ra, úgyhogy 3 nap pihi volt, most azonban Gyuri zaklatja, de ez már más történet.
