| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Alkoholmámorban Ideje:: 01-13-2007 @ 03:58 pm |
|
|
|
|
| Ülök a gép előtt, és döbbenten olvasom egy idegen nő elektronikus naplójába lejegyzett sorait. Eszembe juttatott egy nagyon-nagyon régi éjszakát. Azt hittem olyan mélyen eltemettem magamban, mintha meg sem történt volna. Nem akartam felidézni! Soha! Az, hogy ekkora erővel tört fel tudatalattimból a szerelem, a fájdalom és a megaláztatottság érzése, igazolja, emlékeznem kell! Újra kell élnem minden percét, hogy végre ne csak lejegeljem, hanem meg is szabadulhassak tőle. Eddig nem volt hozzá bátorságom. Emlékszem a vágyakozásra, emlékszem az örömre, hogy újra hazatérsz. Boldog voltam, hogy láthatlak, és nem kell többé elválnom Tőled. Úgy beszéltük meg, leszerelés után a srácokkal még buliztok egy utolsót, csak a késői busszal érkezel. Vártalak, de Te nem jöttél... Álomba sírtam magam... Hajnal lehetett már, mikor az ajtót rugdalva megérkeztél egy cimboráddal. Vidéki volt a srác, már nem tudott családjához eljutni. Betámogattuk a nagyszobába, és lefektettük. Nekünk már csak a gyerekszobában jutott hely. Te is alig álltál a lábadon, de a vágyad rég látott asszonykád után egyre csak nőtt. Igyekeztem menekülni előled. Nem volt hova. Kislányunk békésen aludt ágyában, a másik szobában cimborád hortyogott. Csendben kellett maradnom. Némán indultak meg könnyeim. Suttogva könyörögtem, engedj..., nem akarom..., nem szabad! 6 hónapos veszélyeztetett terhes voltam, amikor megerőszakoltál. Akkor még képes voltam megbocsájtani Neked, de az alkoholnak soha... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-06-2016 @ 04:12 pm
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 01-13-2007 @ 04:40 pm)
Comment: Kedves Napraforgó! Írásod hatására én is feltettem hasonló témájú irományomat.Együtt-érzéssel: Eroica |
|
|
|
|
| Hozzászóló: napraforgo (Ideje: 01-13-2007 @ 05:41 pm)
Comment: Köszönöm Eroica! Már szóltam is hozzád. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-14-2007 @ 08:53 pm)
Comment: Ez borzasztó....Az ital, annyi családot tett már tönkre... Igen...ezek az emlékek nem múlnak el....valahol mindig a zsigereinkben marad....Bár meg nem történté lehetne tenni dolgokat....Együttérzek veled.... |
|
|
|
|
|
