| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Bolyongok Ideje:: 01-14-2007 @ 08:12 am |
|
|
|
|
Százötven négyzetméter, két emelet. Sétálhatok le s föl, csak a tükrök előtt találkozhatom össze egy idegennel. Egyedül vagyok. Ez a magány? Senki sincs, aki megkérdezné, miért bőgsz te hülye liba. Ezt akartad, hát tessék, tiéd! Szabadságra vágytál? Megkaptad. Akkor most mi is a bajod?
Hogy mi a bajom? Nem igazán tudom. Annyit voltam egyedül az elmúlt két év alatt, de az mégis más volt. Tudtam, hogy mindent magamnak kell megoldani, de itt volt mellettem a család. Férj, gyerekek, akik időközben ugyan már felnőttek, élték a saját életüket, mégsem voltam egyedül. Hogy a férjem ivott? Hogy rosszul voltam már a gondolattól is, ha hazaér, kezdődik a szokásos műsor? Igen. Közben tervezgettem, készültem a pillanatra, amikor majd végre független lehetek. Álmodoztam, mint egy csitri. Elképzeltem a még hátralévő 15-25-35 évet. Gondolatban felépítettem új életemet. Láttam magam egy társ oldalán. Egy férfi, aki mellett végre nő lehetek, akire támaszkodhatom, akivel közös az érdeklődési körünk, akire felnézhetek, aki felnéz rám, akit szerelemmel szeretek, aki rám figyel, akire figyelek, aki eljön velem bárhová, akivel én is bárhová elmegyek, akinek én vagyok élete utolsó asszonya. Mint egy ponyvaregényben.
A társas magány megkeményített és önzővé tett. Igyekeztem túlélni, kizárni, eltitkolni… Azt hiszem, közben pszihiátriai esetté váltam. Alkottam magamnak egy álomférfit, a valóságban pedig belemásztam egy olyan kapcsolatba, amiből menekültem. 200 km. Áthidalható távolság, ha mindkét félnek egyenlő az értékrendje. Ha ez nincs így, mazohizmus.
Százötven négyzetméter, két emelet. Nem sétálok benne. Ülök a számítógép előtt. Zenét hallgatok. Kispál és a Borz. Meredten nézem a monitort. Figyelek a dalszövegekre, és siratom kiristályvázámat. Mire elfogynak könnyeim, rájövök, magam vágtam földhöz…
Hogyan tovább? Nem tudom. Egy biztos, nem tudok és nem is akarok egyedül élni, de az alkoholnak sosem bocsátottam meg... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-19-2010 @ 09:05 pm
| Hozzászóló: soman (Ideje: 01-14-2007 @ 09:37 am)
Comment: Én csak gratulálni tudok, hogy volt bátorságod megtenni az első lépést; a szükséges változást. Legtöbbnek erre sincs mersze. Hogy nemkívánatos személy a magány? Persze, de innentől kezdve szintén minden rajtad múlik. Ne add fel! Írásodhoz, mint prózai értékhez is gratulálok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-14-2007 @ 02:58 pm)
Comment: Szo-szó! Ezer százalékig amit mondasz!! Bár, az én férjem egy kortyot nem ivott!!:)) (Nejem se, én sem) De amit írsz a magányról...Azt élem. És pocsék. Meg a távolság is. Úgyhogy egyetéretk Veled. Viva La Szabadság! Hja. De ennyire??:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gabiga (Ideje: 01-14-2007 @ 11:10 pm)
Comment: Félek, hogy értelek...a többi gondolatomat majd priviben. |
|
|
|
|
|
