- Te vagy a legjobb szerető, akit valaha ismertem..., mégsem szeretsz engem; nincs ember, akit szeretnél. Nem így van?
- Lehet, hogy így van -mondta fáradtan Sziddhárta. -Olyan vagyok, mint te. Te sem szeretsz senkit, hogyan tudnád egyébként a szerelmet művészetként gyakorolni? A magunkfajta talán nem is tud szeretni. A gyerekemberek igen, és ez az ő titkuk.
/Hesse: Sziddhárta/ 

Hát ez az!
Hogyan is tudná a szerelmet művészetként gyakorolni, aki igazán szeret?
A szerelemből művészetet csinálni, az egy másik dolog!
Ahhoz tudás kell! Tudás, ami a fejben van, és nem a szívben!
"gyerekember"... Milyen jó szó!
Azt hiszem, én is gyerekember vagyok.
Én csak szeretni tudok.
Még egy könyvet sem tudok úgy elolvasni, ha nem a szívemmel olvasom.
By heart... jó ez az angol kifejezés.
Én még olvasni is csak by heart tudok.
Hiába olvastam el a Sziddhártát. Még tele volt a szívem A pusztai farkassal. De tegnap este újból a kezembe vettem, és érteni kezdtem, amit olvasok!
Érteni kezdtem, mert már nem volt tele mással a szívem.

* 

Köszönés nélkül...

Azt kérdezi Gabiga, melyik a jobb cím: Volt egy barátom, vagy a Köszönés nélkül.
Tulajdonképpen a kettő együtt már egy történet.
Volt egy barátom, aki köszönés nélkül itt hagyott.
És az emberben máris kérdések tucatjai sorokoznak:
- barát volt az ilyen?
- vajon, mi oka lehetett, hogy köszönés nélkül ment el?
- vajon lehet-e bármi oka arra egy barátnak, hogy köszönés nélkül menjen el?
- és vajon, ha nem lehetett és mégis köszönés nélkül ment el, akkor volt-e valaha is a barátom?

 "Ezért minden önkínzás, ének,
szeretném, ha szeretnének,
s lennék valakié,
s lennék valakié!"
/Ady/

 Vajon ki számít barátnak? Ki számít a szerelmemnek? A szerelmem lehet egyben a barátom?
Hát, persze! Hogy is ne lenne a legjobb barátom a szerelmem!
Hiszen beszélgetek vele. Mindent elmondok neki, nemcsak szavakkal, de azon is túl: a testemmel.
Talán ezért van az, hogy ha egy szerelem véget ér, akkor a barátság is megszakad. Többé nem tudnak egymással beszélgetni azok, akiknek a teste szót értett egymással. Mindig hiányozni fog a megértéshez az, amit csak a testek tudtak egymással megbeszélni.
Hát, lehet-e csodálkozni, hogy ilyenkor az ember köszönés nélkül becsukja maga után az ajtót, és hátra se néz. Mihez is kezdene a másik a könnyeivel, ha már nem törölheti le őket?

 *

 Azt mondják, az alkoholizmus betegség.
Akiknek el kellett viselniük egy alkoholistát, azok gyűlölik az alkoholizmust. Gyűlölik, hogy egy másik ember miatt kellett szenvendiük, titkolózniuk, szégyellniük magukat -helyette is.
Vagyis: alkoholistának lenni bűn.
Bűn mások életét tönkretenni, megalázni, megnyomorítani.
De egy bűnöző hogyan mehetne orvoshoz?
Hogyan is nézhetne szembe a betegséggel az, akit búvóhelyre űz a bűne? Ő is tudja: a bűnösnek fizetnie kell a bűneiért. Hogyan is kérhetne segítséget az, aki az ítélettől retteg?
Mert ítélkezni könnyebb, mint elfogadni, megérteni. Egy bűnöst el lehet ítélni, egy beteget nem.
Sokkal könnyebb bűnöst keresni, mint megbékélni a gondolattal, hogy emberi tragédia ez is. Az esendőség, a szorongás tragédiája, éppenúgy, mint az öngyilkosság.