| Már régebben is láttam ezt a kutyát a bolt előtt. Azt hittem, ahhoz a kukázó házaspárhoz tartozik, akik tegnap a sarkon összeverekedtek. Ma egyedül állt a bejárat előtt szomorú, esdő szemekkel. Én is ott voltam a kisebbik lányommal és figyeltem. Az ajtón egy jólöltözött és jóltáplált úriember jött ki, továbbment, ügyet sem vetett a kutyusra. Én nem vagyok egy nagy szakértő, de azt hiszem, német juhász lehet. A kuka mellett több vajkrémes doboz feküdt üresen, nyilván valaki eteti. A kutya azonban éhesnek tűnt.
Eszembe jutott, hogy van otthon egy felbontott csomag Chappi-m, még a hörcsögöknek vettem, mert azt írta az egyik könyv, hogy egy-egy darabot érdemes nekik adni a fehérje miatt. Ők azonban nem szeretik, rendszerint ott penészedik meg a magvak között az éléstárukban. Haza is szaladtam és egy fél kg-os vajkrémes dobozt teletöltöttem a szárazeledellel és visszavittem a kuka mellé. A kislány akarta odanyújtani, de megijedt tőlünk az állat, így csak letettem a földre. A kutya rögtön elkezdte enni.
Úgy döntöttem, ezentúl rendszeresen viszek neki ételt. Ma úgyis kell mennem az állateledel boltba, ott kimérve olcsón van mindenféle kutyakaja. Láttam olyat, hogy tepertő és kukoricapufi vegyesen van benne, azt fogok vásárolni, ha lesz. |
