Irmi egy a negyvenes évei közepén járó elvált nő.Amolyan „ kis vörös” típus, aki után megfordulnak a gyerekeiket maguk után vonszoló apukák az óvodából hazafelé menet, meg az ébredező férfiasságuk konok jelzéseit gátlástalanul visszajelző suhancok, ahogy a játszóterek padjainak támláin üldögélve fulladoznak a cigarettafüsttől.Olyan nő, akire epés megjegyzéseket tesznek az asszonyok az üzletekben,meg a lépcsőházi kávézások során, miközben fenéken csapkodják az éppen elcsatangolni szándékozó apróságokat.Szívük mélyén azonban irigylik Irmit aférfipillantásokért, csinos mivoltáért, mindíg kipihent mosolyáért,azért, ha mögötte állnak a sorban a hentesnél, az erősen kopaszodó Pista mindíg a legszebb részét kanyarítja lea karajnak.Irmi azonban magányos volt.Munka után csak téblábolt a városban.Rendszeresen betért az üzletház divatboltjába, hogy vásároljon magának valamit, belepirult a férfipillantásokba, szégyelte magát a hentesnél, amikor a legszebb darabokat raktaelé, így legtöbbször inkább egy önkiszolgáló üzletben  vásárólt, ahol előrecsomagolt egységcsomagok közül  válogathatott.Legszívesebben magához húzott volna minden apró gyermeket, szeretett volna legalább egy barátnőt a sok fáradtszemű asszony közül.Sokszor a függöny mögött elrejtőzve bámult le a játszótérre, ahol  apukák hintáztatták a sikongó emberkéket.Nem volt senkije.Egy nap az újságot böngészve, egy felhívásra lett figyelmes.A karitatív szervezet idős emberek támogatására, ápolására, a velük való törődésre keresett tagokat.Irmi aktív tagja lett a társaságnak.Idős, beteg, vagy csak magányos embereket látogatott nap, mint nap.Öröme telt ebben a feladatban.Szerették, vártak rá.Volt, ahol frissen főtt teával, éppen elkészült süteménnyel kedveskedtek neki.Apró ajándékokat, könyveket kapott.Ő felolvasott, beszélgetett, bevásárolt, vagy „ csak” ott volt.Minden késő este fáradtan ballagott haza.A divatboltotmár rég nem látogatta.A férfiak pillantása már csak átsiklott felette.Egy alkalommal pedig, amint hazaért csöngettek az ajtaján.A szomszédasszony volt egy tál gyümölccsel, ami a telkükön termett.Összetegeződtek.Irmi aztán csak leült a földre az érett barackokkal teli tállal, egymásután kezdte befalni őket.Karja már csupa ragacs volt könyökig, de nem bánta.Kézfejével csak letörölte a száját, és csendben sírdogált.Boldog volt.