Néhány nappal ezelőtt az egyik topikban egy szóról vitáztunk (bocsát - bocsájt), ami nem hagyott nyugodni, ezért elvittem - mint vitakezdeményt - egy másik internetes oldalra. Ott kitárgyaltuk, de itt közben már másról folyt a beszélgetés, így nem hoztam vissza ide, az ottani eredményeket.
Ott is tovább gondolkodtunk szavakról, szóvégekről, sőt még a rímszótár (!) is szóba került, de végül megállapítottuk, hogy mai tudásunk szerint egy gép még nincs azon a szinten, hogy legyőzhesse az emberi elme asszociációs képességét és játékosságát.
Valaki viszont bedobta a topik-tudatba Stanisław Lem Elektrubadúrját. Szerencsére linket is rakott mellé, így elolvastam, és nagyon jól szórakoztam. A részlet egy darabkáját elhozom nektek, hátha kedvet kaptok az egészhez! Csak nehogy utána nekiálljatok költőprogramot írni! ;)
Stanisław Lem (1920- )
Kiberiáda (Cyberiada)
Murányi Beatrix fordítása
Első pótutazás avagy az Elektrubadúr (részlet)
"Trurl először bekapcsolta az indító áramköröket, aztán kisfeszültségű áramot adagolt, még egypárszor felszaladt a kongó vaslépcsőkön - az Elektrubadúr ugyanis óriási hajómotorhoz hasonlított, műszerekkel és csapóajtókkal teli, szegecselt vaslemez falán acéljárdák vonultak körbe -, majd gondosan ügyelve a kollektorfeszültségre, izgatottan közölte, hogy a bemelegítés kedvéért egy kis rögtönzéssel kezdi. Aztán persze Klapanciusz olyan témát adhat meg a gépnek, amilyet csak akar.
Mikor az amplifikációs mutatók szerint a lírikus kapacitás a maximumhoz közeledett, Trurl kissé remegő kézzel meghúzta a főkapcsolót, és a gép rekedtes, de igen szuggesztív hangon szinte azonnal megszólalt:
- Gendelidér borzikamarszuk.
- Már befejezte? - érdeklődött hosszabb szünet után roppant udvariasan Klapanciusz. Trurl összeharapta a száját, néhány áramrúgást adott a gépnek, és megint bekapcsolta. Ezúttal sokkal tisztábban zengett a hangja; igazán gyönyörűség volt hallgatni ezt az ünnepélyes, de ugyanakkor behízelgően gordonkázó baritont: Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő... Léderek
Szunnya ferte nyászlag.
- Milyen nyelven ír? - kérdezte jámbor arccal Klapanciusz, miközben Trurl némileg pánikba esve sürgölődött a vezérlő pultnál, majd keserűen legyintett, és feldübörgött a lépcsőn az acélkolosszus tetejére. Négykézláb bemászott a nyitott csapóajtón a gépbe, hallatszott, amint szitkozódva kalapál, és szerszámokat csörget, megint előmászott, és átszaladt egy másik hídra; végül diadalmasan felkiáltott, kidobott egy kiégett csövet, az Klapanciusztól egy lépésre tört össze csörömpölve a csarnok padlóján, de Trurl még elnézést sem kért a figyelmetlenségéért, hanem sietve új csövet csavart be a régi helyére, olajos kezét megtörölte egy puha ronggyal, és lekiabált, hogy Klapanciusz kapcsolja be a gépet. Felcsendült a bársonyos hang:
Szumaralla vindár
Csiverész a gárom,
Mérci kele csintár
Letörött a nyáron.
- Már jobb! - kiáltotta Trurl nem egészen szilárd meggyőződéssel. - Az utolsó szavaknak már volt értelmük, észrevetted?
- Hát ha már vége ... - kezdte Klapanciusz, aki maga volt a megtestesült udvariasság.
- Vigyen el az ördög! - ordította Trurl, és megint eltűnt a gép belsejében; zakatolás, búgás, recsegés hallatszott, elvegyülve a mérnök fojtott káromkodásával. Hirtelen Trurl kidugta a fejét egy harmadik emeleti ajtócskán, és lekiabált: - Most kapcsold be!!
Klapanciusz bekapcsolta. Az elektrubadúr tetőtől talpig megremegett, és rákezdte:
Cséllőte guvászat a fendeli bódor,
Umonka törédice gyállata...
Itt abbamaradt a vers, mert Trurl őrjöngve megrángatta valamelyik kábelt, mire a gép felhorkant és elhallgatott. Klapanciusz úgy röhögött, hogy le kellett ülnie a padlóra. Trurl ide-oda cikázott, egyszerre csak egy reccsenés és egy kattanás hallatszott, majd a gép nagyon nyugodtan és tárgyilagosan kijelentette:
Dőre, aki magát okosabbnak hívén,
Packázni akar az Elektrubadúrral.
Szégyenletes kudarc lesz az osztályrésze.
Íme, ez történik Klapanciusz úrral!
- Na látod! Tessék! Egy epigramma! És milyen helyénvaló! - kiabálta Trurl, miközben csigavonalban száguldott lefelé a keskeny lépcsőn, lent pedig majdnem egyenesen barátja karjába futott, aki már nem nevetett, hanem kissé megrökönyödve várta.
- Hülyeség - jelentette ki rögtön. - Különben is, ez nem ő, hanem te vagy!
- Mi az, hogy én?!
- Előre megírtad ezt a verset. Rád ismerek a primitív tartalomról, a sekélyes rosszindulatról és a siralmas rímről.
- Hát akkor tessék! Rendelj másik verset! Amiről csak tetszik! Na, miért hallgatsz? Félsz, mi?!
- Nem félek, csak gondolkodom - felelte bosszúsan Klapanciusz, és igyekezett a lehető legnehezebb témát kitalálni, mert joggal gyanította, hogy nehéz lesz eldönteni a vitát, vajon a gép alkotta vers jó-e vagy sem.
- Írjon kiberotikus verset! - ragyogott fel hirtelen. - Legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger kérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben történő meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k betűvel kezdődjön!
- És a végtelen automaták általános elmélete ne legyen benne? - horkant fel a vérig sértett Trurl. - Ilyen hülye feltételeket nem lehet szab...
De elakadt a szava, mert az egész csarnokot betöltő, bársonyos bariton máris megszólalt:
Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében.
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!
..."
http://gatling.ikk.sztaki.hu/~kissg/arts/lem.html
Ha érdekel valakit, itt tudja továbbolvasni. Szerintem szenzációs! |
