Sok embertől hallom, hogy a párja a legjobb kritikusa. Hát nem tudom. Én ezt nem merem így kijelenteni. Hogy kritikus, az rendben van, de hogy a legjobb –e?
Szitu a következő:
Ülünk otthon a nappaliban, bőszen dolgozom a nagy projektemen, a regényen. Közben szorgalmasan tanulmányozom India térképét, hogy tisztában legyek azzal, hol is járok, milyen az a táj, mit bányásznak, stb. Párom oly annyira nem veszi komolyan eme ügyködésemet, hogy amikor Indiáról kérdezek tőle, meg ilyen apró dolgokkal zaklatom, hogy vajon hány nap alatt lehet elefántháton megtenni kilencszáz kilométert, akkor szánakozón néz rám, és orvost javasol. Nem érzi át a problémámat, nem segít, sőt kigúnyol!
Majd közli, hogy az ő olvasatában milyenek az ilyen lányos szerelmes - lovagregények. Azokban a kétszáz oldalból ha egyszer történik öt oldalon keresztül egy „eksön”.
- Bár a tiédben, ahogy ismerlek, talán lesz öt oldal, ahol nem! – fűzi hozzá.
Megsértődöm. A fenébe is, túl jól ismer!
Aztán nekiáll eljátszani a szóban forgó női regényeket.
6. oldal: „És akkor megpillantá selymes, mézszínű haját, csókra termett ajkát és hatalmába keríti a vágy…
Majd női hangon vívódik: Ó, nem! De.. mégis. Nem, nem ! Ó, de igen! De nem!...De igen!... De nem!... De igen!...
26. oldal: …akkor kigombolta pantallója első gombját….
(ismét női hangon: De nem!... de igen!... de nem… de igen!)
36. oldal: …. És kivillant a hamvas, barackszínű bőr….
(ismét női hangon: De nem!... de igen!... de nem… de igen!)
58. oldal: … és végre kigombolta ruháján a századik gombot is…
(ismét női hangon: De nem!... de igen!... de nem… de igen!)

Itt már "sírok". A röhögéstől. Közlöm vele, hogy neki kéne orvos. Valamint azt is, hogy az enyém különben sem ilyen limonádé lesz, hanem erotikus regény.
Válaszul jön a szokásos szöveg:
- De nem!... de igen!... de nem… de igen!
Beletelepszem a fotelbe az ölébe, és mindkét tenyerem a szájára tapasztom, hogy megfékezzem a szűnni nem akaró kabarét. Kijelentem, nyersen, férfimódra:
- Az enyémben nem lesz ilyen baromság, hogy vívódnak fél regényen keresztül. Ez nem az a mű! Itt hárem van, rádzsa van, a nő pedig ágyas, akinek nincs választása. Viszik és d*gják!!!
Na, itt érem el végre az első fél perc csöndet. Párom megdöbbenten néz rám a férfiasan lényegre törő megfogalmazás hatására. Emészti, emészti a dolgot, majd egyszer csak megszólal.
- Írhatnál mondjuk olyat, hogy :
„...és akkor a hóhér hazatért, hogy magáévá tegye asszonyát. Letépte róla a ruhát, elővette hatalmas bárdját, és elválasztotta a fejét testétől. Levágta kezeit, és lábait, gusztusos szeleteket csinált belőlük majd felkoncolta, széttrancsírozta, és a belsőségeire ráeresztette a macskát….”
Miután kitörlöm a könnyeket a szememből, tapintattal közlöm vele:
- Szívem, szerintem te inkább ne írj erotikus regényt…