Kedves, Szeretett Felettesem, Feljebbvalóm, Sors-összekuszálóm!

            Azzal a kéréssel fordulok Hozzád, hogy egy kicsit (csak egy nagyon hangyányit) ne rendelkezz Velem. Még annyian vagyunk, mi kis porszemek ezen a hatalmas nagy Földön!

Már nagyon régóta (cirka 35 éve) figyelem tevékenységedet, és sohasem reklamáltam – na jó, igazad van – amikor kis családom minden tagja hányással és hasfájással küszködött, plusz a Kicsinek gipszben volt a lába, akkor már felszóltam Neked: hogy nem elég? – de ezen kívül tényleg nem szóltam – mindent elviseltem: műtétet, csalódást, fájdalmat mind lelkit mind fizikait, a balesetnél külön megköszöntem hogy mindent és mindenkit életben tartottál! De a mai nap nagyon rosszul indult!

1.      7 óra: szokásos reggeli indulás (mosd a fogad, húzd a cipőd, hol van a táskád, hozd már a cuccod) mellé még egy üzenet, hogy nem annyi jött a számlára amennyi a megállapodás.

2.      7 óra 40: a telefonom lemerült (jó – ez az Én hibám – miért nem töltöttem fel éjszaka)

3.      7 óra 45: a benzinkút nem rendelkezik benzinnel! (Budapest, XI. kerület!)

4.      8 óra 05: a 12-es busz nem jön.

5.      8 óra 10: a 12-es busz nem jön.

6.      8 óra 15: a 12-es busz jön, de nem megy! Azaz állunk, tötyörgünk egészen amíg meg nem unjuk – a Budafoki útig. Ott leszállunk – átszállnánk a 4-es villamosra.

7.      8 óra 30: a 4-es villamos az orrunk előtt lerobban. (Akkor már nagyon mérges voltam, és figyeltelek!) Persze az autók sem, és a buszok sem mentek! Mérgünkben lerohantunk a Kartinthy-re, ahol a 6-os elment az orrunk előtt. Vártunk egy újat.

8.      8 óra 48: a 2-es villamost elértem a Boráros téren – KÖSZÖNÖM!!!

Cirka 9 órára beértem a munkahelyemre – ott csak enyhe őrület fogadott, azóta is pörgök.

Tudom mi a szándékod velem: türelmet tanítani. Belátom igazad van, néha mindenki nagyon elfárad és frusztrált attól, ahogy én rohanok, teszek-veszek hogy mindenkinek JÓ legyen, mindenki ki legyen SZOLGÁLVA.

Most rohanok tovább – hazamegyek, összerakom a gyerekek úszáscuccait, elmosogatok, főzök holnapra, rendet rakok (eszméletlen mit halmoztak össze a lyányok 2 nap alatt mi? Te látod – ugye?), ha hazaestek az edzésekről vacsoráztatás, fürdés, mesemondás, és még suttyomban kiteregetek…

De ezt a levelet még elküldöm Neked, mert ma nagyon dühös voltam. Miért mindig én vagyok az akinek várni kell (buszra, orvosra, postán, telefonszerelőre, pénzre amiért megdolgozunk és még sorolhatnám!) miért nem másnak adsz egy két jelet? Mindig csak azt látom, hogy nekem kell – másnak nem. És érts meg : nem irigy vagyok, csak elég a magam baja, most nem kell több (pl. morgás a munkahelyemen, hogy nem délutános műszakban dolgozom).

Viszont észrevettem, hogy virágzanak a fák, a bokrok egyszóval : tavasz van! Süt a nap!

Őszinte tisztelettel:        35 éves Családanya