Hát rengeteg minden történt, mióta utoljára írtam ide. Na persze nem igazán sikerült megfogadnom a sok egybehangzó jótanácsot. Elkezdtem ugyan Pesten egy sulit, ami egyszerűen fantasztikus:)) És lelépni is nagyon jó érzés, érezni, ahogy messzire visz innen a vonat, csakhát utána visszajövök ebbe az életbe, amit sokszor már se testem, se lelkem nem kíván. Éppen ezért azonnal elfogadtam a cég új tanfolyamra vonatkozó ajánlatát. Jel-tolmács tanfolyamra fogok járni 26-ától, méghozzá régi jóbarátommal, Andival. Főleg ez motivált, meg az, hogy a hétből 2 délelőttöt máshol fogok tölteni:)) Szóval nem unatkozom annyira motanában. Csütörtökön is voltam a színházban versfelolvasáson.
Na és ott van még az iwiw is, amivel alig tudok betelni:) Rengeteg régi barátot, osztálytársat találtam meg. Nagyon érdekes látni, hogy ugyanolyan süsü csajok, mint én is voltam, több gyerekes családanyák. Na, igen, de ők nem hagytak ki annyi évet az életükből, mint én ...
Hát fejlődik minden, alakul, bár a jövőt nem sejthetjük. Írtam is tegnap néhány politikai ihletésű verset, de igyekszem ezekből csak minél kevesebbet megmutatni embertársaimnak. Bár azért sokszor eszembe jut mostanában, hogy mi lett volna, ha Petőfi sem ír olyan verseket, mint az "Akasszátok fel a királyokat" például, hanem azt mondja, "á nekem olyan mindegy, hogy felakasztják-e őket, vagy nem akasztják föl, és különben is ilyesmiről nem illik beszélni." Biztosan vannak ma is Petőfik valahol, csak nagyon eldugva.
Erről jut eszembe, tegnap olvastam egy nagyon szépet az újságban Ormos Máriától: "vacogó demokrácia" - ez a 2 szó így együtt annyira meghatott. Gondoltam ezért érdemes tudósnak lenni, hogy valaki sok-sok könyvet írt, és azokat sose bírtam elolvasni, sőt bevallom a történettudományi könyveken mindig majdnem el is aludtam, így gyorsan félbehagytam őket - és akkor mond 2 szót, hogy "vacogó demokrácia" - ami meg egész a szívemig ér ...

Na talán mára ennyi. Mindenkinek szép hétvégét, ami még maradt belőle:))