Mindenekelőt mélységes felháborodásomat szeretném kifejezni, azért, mert arról az emberről, aki sok millió gyermek életét mentette meg (az enyémet is), vagyis Jonas E. Salkról, az egész internetten nincs pár szó, rövid életrajz magyarúl. Úgy jártam evvel, mint a Magyar Alkotmánnyal, azt is kerestem, de sehol. Viszont az Osztrák bejött rögtön.

Ujraolvasva a tegnapi bejegyzésemet, szükségesnek érzem (mint egy tüsszentés), hogy mélyebbre ássak ebben a témában és próbáljam megvilágítani a probléma gyökerét.(Mint vakond elemlámpával, ha fenyőfának ütközik.)

Miért baj az, ha árubőség van? Szeretém leszögezni (Horn !), hogy azzal semmi baj. Még mindig jobb, mintha üresen ásitoznának a pultok. De az már baj, hogy van a társadalomnak olyan rétege, akik nem tudják megvenni azt a sok árut, mert nincs egy huncut vasuk sem. Akiknek meg van némi huncut vasuk, azok vásárolnak is piszkosúl. Kézséggel bedőlnek a hazug reklámoknak, az ösznépi manipulációnak és anyagi lehetősegeit meghaladva vásárol, fogyaszt, utazik stb. Hitelt vesz fel, (a Bankok dörzsölik a mancsukat) feléli tartalékait és mivel a Társadalom maga az Állam, tehát az Állam is velük együtt adósodik el. De nem ez a legnagyobb baj. A legnagyobb baj az hogy nincsennek jövedelmező beruházások. Illetve vannak: az a pár (a tiz ujjamon megszámlálható) multinacionális cég, amelyek a tegnapi naplóbejegyzésemben taglalt okok folytán prosperál, elégedetten dörzsöli szőrös mellkasát a feszített víztükrű medencéjének szélén, süt a nap és igy kiállt fel: De szép is az Élet!

Viszont a kis és közepes (és magyar!) vállalkozások ott nyögdécselnek, nyöszörögnek, nyivákolnak a hatalmas adók és járulékok, a hivatalok packázásai, a mindent átható korrupció, a felelőtlenül igérgető, szemforgató, álszent, technokrata és fiskális kormány és az Össznemzeti Megosztottság sarka alatt.

Ezekről a dolgokról még majd irok később (megvilágítva, hogy mégis miért vannak sikeres vállalkozók is), de most szeretnék visszatérni a mai magyar élet másik fő területére, a pereskedésre.

A Biró mindig annak a javára itél, ahol a nagyobb hatalmat látja, ahol nagyobb presztizsnyereséget sejdít. Ha egy magánember és egy Hivatal áll előtte, tuti, hogy a Hivatal kezét emeli fel a végén. Ahol, nem tudja eldönteni a Bíró (nem azt, hogy hol az Igazság, az Őt a legkevésbé érdekli), hogy melyik félnél van nagyobb presztizsnyereség, akkor a hasára üt és úgy itélkezik. Ilyenkor van az, hogy a Fellebviteli egészen másként itél az ügyben. Összegezve, a Bíró egyáltalán nem független és pártatlan. Olyant, hogy józan paraszti ész, netán humánum hírből sem ismer. A humánumot szerintem összetéveszti a humusszal. De amit a Bíróról mondtam érvényes az Ügyészre, a Rendőrre és a többi Erőszakszervre is. Ők úgy fütyülnek, ahogy az aktuális gazdájuk akarja, aki a gyümölcsfa alatt heverész (Indul a Bakterház).

Ennyit mára. Holnap folytatom.