Január elsejétől megint átalakult az intézmény.
Kicsit lassan haladnak az átszervezéssel, de ennek néha még örülök is, ugyanis szétszórták az osztályunkat. Egy-két emberenként. Akinek lehetősége és fiatalos lendülete engedi, az majd dolgozhat Bpesten, de akik itt maradnak, azoknak is más-más lesz a főnöke a pesti központi intézményben.
Jó volt ez az osztály, s szakmai (szociális) szempontból is jó hírünk volt az egész országban.
Valahol, valakinél, biztos megvan a válasz, hogy egy jól működő rendszert miért kellett szétrombolni!?
Két ifjú kolléganőnk most pénteken elbúcsúzik, mert helyileg is Bpesten fognak dolgozni, sőt oda is költöznek.

Igaz, hogy egy negyedév már eltelt, tehát volt idő felkészülni - mégis szomorú vagyok!

Batyuba kötök
örömöt, bánatot,
emlékeimért
még visszafordulok.

Körbejárom majd
a megszokott helyet,
s félve nézek rád,
hisz könnyes a szemed.

Több év elmúlt már,
hogy megismertelek,
közös múltunkat
őrizze szeretet!

----------

Bugyuta kis versike lett, viszont egészen biztos, hogy nem merem majd elmondani, mert a harmadik szónál belebőgnék!